A várandósság az élet törvényének beteljesülése

„A baba már akkor is hall, amikor még nincs füle?!

A bőrünkkel is hallunk, mert felveszi a hangrezgéseket. Ez alapvetően nem tudatos, megmarad a jobb agyféltekei folyamatok rendszerében. De azért néha tudatosul, például amikor borsózik a hátunk egy szép vagy ijesztő zenétől. A baba akkor is érzékeli a szülei hangját, amikor még nincs füle, a bőrén keresztül.

Amikor még nincs füle, akkor ő baba vagy magzat?

Egy Chamberlain nevű kutató javasolta, hogy egységesítjük az intrauterin lakó elnevezését: legyen baba, és ne sejt vagy zigóta vagy embrió vagy magzat. A hetedik napon, amikor megdobban a szíve, egy lelkes kis lénnyel van dolgunk, és úgy is kell rá gondolnunk, foglalkoznunk és kapcsolatot teremtenünk vele.

Ha már a szavakkal játszunk: várandósság, terhesség, »másállapot« vagy áldott állapot?

Az áldott állapot elnevezést szeretem a legjobban, szerintem az fejezi ki legjobban a helyzetet. A várandósság is rendben van, hiszen jó esetben várjuk a babát. A terhesség viszont sajnos olyan kártékony módon beült a köztudatba, hogy egészen magas körökben is oda nem figyelő módon használják ezt a negatív (teher) és passzív (teherbe esett) kifejezést. Nagyon örülnék, ha lenne erre vonatkozó orvosi konszenzus. Az orvosok nagy része nagyon rutinosan és szervközpontúan tud viszonyulni az anyához és a babához, illetve magához a szüléshez és annak pszichológiájához. Kevés az a nőgyógyász és szülészorvos, aki úgymond pszichológiai szemlélettel is rendelkezik és a szülés körüli pszichoszomatikus jelenségekkel is hajlandó foglalkozni. Bár hála Istennek, azért egyre többen vannak. Ami viszont nagyon érdekes, hogy azok az orvosok, akik a mesterséges megtermékenyítés legkülönbözőbb formáival foglalkoznak, valahogy fogékonyabbak erre. Néhányat ismerek közülük, és sokkal pszichológiaibb a gondolkodásuk, mint az orvosok nagy többségének.

Talán mert ők közelebb kerülnek a teremtés csodájához? Számukra nagyobb lehet kísértés is…

Igen, ez lehetséges. Erre nem is gondoltam. A teremtés csodájához közelebb tudnak kerülni, és ettől valószínűleg alázatosabbak is, nyitottabbak a spiritualitásra. De nem mindenki, valóban…”