Merre tovább, Románia?

„A román jobboldali sajtó jelentős része azonnal meg is kongatta a vészharangot a külpolitikai nyitás kapcsán: természetesen a magyar veszéllyel és Putyinnal riogatott. Ez rá is világít a romániai közélet egyik paradoxonára: arra, hogy a magát Európa- és Nyugat-barátnak valló erők ugyanannyira idegengyűlölők és magyarellenesek, mint azok, amelyeket retrográd nacionalizmussal vádolnak. (E tekintetben hasonló a helyzet az ukrajnaival, ahol éppen az Európai Unióhoz való közeledést hirdetők fogadtak el egy súlyosan kisebbségellenes, a sztálini időket idéző oktatási törvényt.)

Pedig nem kell nagy geopolitikai stratégának lenni ahhoz, hogy belássuk, csak az ország kárára lehet, ha Románia végül kimarad az amúgy szinte szükségszerű kelet-közép-európai térségi együttműködésből, az egyre erősebbé váló visegrádi szövetség köré csoportosuló államok köréből. Az EU kemény magjához igyekvő, a visegrádi országokhoz való közeledést elutasító román államhatalom ezzel voltaképpen a földrajzi, társadalmi, gazdasági realitásokat akarja átírni, hiszen Románia mégiscsak kelet-európai állam. Márpedig, ha például a történelmet sikerült is átírniuk – a nemzetállami homogenizáló törekvéseknek alárendelve –, a földrajzi valóságot azért mégiscsak nehezebb lesz megváltoztatni: a Duna a törtető román politikusok kedvéért sem fogja megváltoztatni folyását.”