A fogyasztói társadalom felemelkedése és bukása

„A középkori keresztény Európában is leginkább az idegenek bonyolították a kereskedelmet és a hiteléletet. A nemesség méltatlannak tartotta magához, hogy a matériába süllyedjen és maga forgassa a tőkéjét. Egyes lovagrendekbe még azokat sem vették fel, akiknek az ősei között volt kereskedő. A spirituális és világi hatalom egységesen határolta be az anyagi nyerészkedést. A hagyományos társadalmakban a vásárnap különleges alkalomnak tetszett a résztvevők számára és a fogyasztás sosem válhatott rutinná.

Nicolás Gómez Dávila szerint »a katolicizmus egyik legnagyobb kulturális érdeme az, hogy előnytelen klímát teremtett a gazdasági tevékenységhez.«

Ebben a protestantizmus hozott változást, hiszen egyes irányzatai már nem marasztalták el a hitelezőket, sőt a gazdasági sikerre Isten áldásaként kezdtek tekinteni. A protestáns hivatásetikának – mint azt Max Weber is leírja – kétségkívül nagy szerepe volt abban, hogy a kapitalizmus kialakulhatott és a harmadik rend átvehette a hatalmat az első kettőtől. A polgárosodás folyamata ugyanis nagyrészt erről szólt: a tőke csendes diadalt aratott a klérus és az arisztokrácia felett, és egy polgári plutokrácia jött létre, vagyis a pénz minden korábbinál nagyobb hatalomhoz juttathatta az embert. A hagyományos meritokratikus, arisztokratikus eszmény csakhamar anyagiasságba fulladt és az elitek is föladták ethoszukat az újért cserébe.”