Kohl nyomában

„Történelmi távlatok nyílnak meg a pártja magabiztos győzelme után negyedik ciklusára készülő Angela Merkel előtt. Immár nemcsak az első nő és az első keletnémet a kancellári székben, de a kormányfőként eltöltött idő tekintetében is nemsokára utolérheti a német kereszténydemokrácia két legendáját, Konrad Adenauert és Helmut Kohlt. Pedig az »ázott verébként« még az NDK-ban a politikai színtéren megjelenő Merkelből eleinte aligha nézték ki sokan, hogy történelmet ír majd. (...) Míg a már említett nagy elődei közül Adenauer az egységes Európa atyjaként, Kohl pedig a német egység megteremtőjeként írta be nevét a történelembe, Merkel ilyen tettet nem tud felmutatni.

A britek kilépésével már végképp Németország maradt az Európai Unió meghatározó hatalma, ami nemcsak lehetőség, de hatalmas felelősséggel is jár. Amennyiben nem sikerül kimozdítani a megbicsaklott, belső törésvonalaktól megosztott integrációt a holtpontról, s az EU-ban a széttartás erősödik tovább, akkor azt Merkelhez köti az utókor. Éppen ezért aligha valószínű, hogy Berlin felsorakozzon Macron elitista víziói mögé, s ebben a formában támogassa a »mag-Európa« gondolatát. Nem csak azért, mert Németország érdekei mást diktálnak. Mindenekelőtt inkább azért, mert Franciaország belső gazdasági problémáit az unió ilyetén reformjával megoldani szándékozó terv megvalósulása az európai álom végét is jelentené. Ezt pedig Merkel nem vállalhatja.

Közép-Európa, benne mi, magyarok elsősorban ezért örülhetünk Angela Merkel győzelmének. Az ő olvasatában ugyanis e Németország számára fontos régió a maghoz tartozik. De megkönnyebbülhet a magyar kormány is, hiszen a német palettán még mindig a Muttitól várhatja a legtöbb megértést.”

(MTI)