Az euró bevezetéséről

Aki az euró bevezetésén gondolkodik, jobban tenné, ha figyelő szemét a görögökre (olaszokra, spanyolokra és portugálokra) vetné! Valamint nem ártana azon is elgondolkodni, hogy a nálunk sokkal fejlettebb és gazdagabb svédek ugyan miért nem csatlakoztak az euróhoz?!

Alig egy évvel az euro bevezetése után NO-ban ezt a szlogent lehetett hallani: "euro-teuro, azaz euro-drágaság. Bár az átálláskor pontosan átszámították az árakat, egy évvel később már mindennek fel ment az ára és kb. két év után majdnem azt fizettük, mint előtte márkában. A fizetések viszont maradtak. Emlékszem, egy kis nyikhaj szociologus csajra, aki megprobálta bemesélni a jó népnek, hogy csak úgy érezzük, minden drágább lett, ez nem igaz. Vettem a fáradságot, és mivel, mint egyéni vállalkozónak, meg kellett öriznem a számlákat, elő vettem egy Metro számlát, ahol még márkában fizettem és összehasonlítottam. Hát engem az érzésem nem csalt meg, feketén-fehéren ott volt előttem a drágulás.

Hurrá! Éljen a 300 Euros nyugdíj. Mennyi gazember van ebben az országban ? Surányi, Both Péter, Jeszenszky és valahány név van a naptárban.

Már január óta, de mostantól még inkább, minden politikai megnyilvánulás a választási kampány része. Így kell tekintenünk az euró bevezetésével kapcsolatos hangoskodásra is. Nem véletlen, hogy új pártocskák akarnak ezzel figyelmet kelteni. Ők mondhatnak bármit, felelősség nem hárul rájuk, mert esélyük sincs kormányozni. Veszélyes az lenne, ha bele tudnák rángatni az euró bevezetését ígérő demagógiába az ellenzék fő erőit. Nem véletlen, hogy eddig még egyetlen számottevő párt és jelölt sem tett ilyen ígéretet. Időnként azonban nem árt figyelmeztetni őket, hogy ne is tegyenek. Egyelőre Magyarország nem teljesíti az államadósság 60%-os GDP-arányos konvergencia-követelményét, illetve azt sem, hogy e szint felett évről évre folyamatosan és jelentős mértékben (?) csökkenjen az államadósság mértéke. A magyar államadósság gyakorlatilag stagnál. A "jelentős" csökkentés érzékeny forráselvonásokat kívánna meg a költségvetés nagy rendszereiből (nyugdíj, egészségügy, oktatás, családtámogatás, stb.), miközben az ellenzék egyébként is fűt-fát ígér az állami költségvetés terhére. Pillanatokon belül szétcsúszna a többi beállított konvergencia-kritérium is, ahogy az már a baloldali kormányoknál lenni szokott. S valóban, az euró egyelőre nem bizonyított. Amióta az EU-ban bevezették az eurót, a nemzetgazdaságok nem összefejlődnek, hanem szét. A déli államok látványosan leszakadtak az északiaktól. Ennek természetesen nem csak és nem is elsősorban az euró az oka, inkább olyan összefüggés érvényesül, hogy az önálló monetáris politika megszűnésével a válsághelyzetek meghaladásához használható nagyon fontos korrekciós eszköztár veszett el. S ha a költségvetési politika eszköztárának meghatározó részét is központosítják, megszűnik a nemzetállami gazdaságpolitika lehetősége. A regionális válság azt jelenti, hogy a területen működő tőke és/vagy munka elveszti a jövedelmezőségét. Ilyenkor az új egyensúly lázas betegségben töltött évek alatt technológiai- és tőketranszfer és elvándorlás révén áll elő. Azonos államon és kultúrán belül mindkettő lejátszható. Kétséges azonban, hogy a nemzeti költségvetések 10-30%-os mértékben megcsapolhatók-e más nemzeti régiók tőketámogatása céljából. S ha nem, milyen következményekkel járnak a nemzeti régiók társadalmi viszonyaira idegen nemzeti tulajdonosok tömeges dömpingáras felvásárlásai, illetve a tömeges elvándorlási kényszer más nemzeti régiókba. Mindenki gondoljon bele, mi lenne Görögországban, ha a hoteleket, kikötőket, szigeteket, vállalatokat felvásárolnák a németek, és ezzel egy időben hárommillió görög jövedelem és elegendő nyugdíj nélkül maradna. Én inkább arra fogadnék, hogy csomagolás és utazás helyett kidobálnák a németeket az ablakon.