Úgy kitettek magukért a Tisza-szimpatizánsok a HVG színpadán, hogy még Magyar Péter is libabőrös lett

Miközben november 12-én a Mandiner újabb telt házas eseményt tudhatott maga mögött – a Mandiner Klubest vendége ezúttal Lázár János építési és közlekedési miniszter volt a Várkert Bazárban –, addig ugyanezen az estén a HVG Címlapsztori elnevezésű rendezvényére egyértelműen kevesebben látogattak el. Pedig az Eötvös10 Művelődési Házban négy szerző próbálta megfejteni a politikai színpad főszereplőinek – Orbán Viktornak és Magyar Péternek – a titkát. Először Kövesdi Veronika médiakutatóval és Metz Rudolf vezetéskutató, politikatudós közgazdásszal beszélgettek a Magyar Péter-jelenségről, a messiásvárásról és a hősmítoszról. Ketten jegyzik A Magyar Péter-jelenség – Egy politikai felemelkedés anatómiája című könyvet, amely a kortárs magyar politika társadalomlélektani dinamikáit hivatott elméletileg vizsgálni. Később Kende Péter ügyvéd és közíró, korábbi oknyomozó újságíró beszélgetett Stefano Bottoni történésszel. Ők Orbán Viktorról cseréltek eszmét – és ezúttal is láthatóan élvezték a kisebb rivaldafényt.

A fizetős rendezvény első része érthető módon inkább tudományos keretek között zajlott, bár a HVG munkatársainak kérdésfelvetései és témaválasztása is az ellenzéki légkört erősítették. Kitettek magukért.

Tiszás adatszivárgás után is működik a törzsi reflex: ezért nem hibáztatják a pártvezért

„Rontja-e Magyar Péter és követői kapcsolatát az adatszivárgás?” – hangzott el a kérdés, mire Metz Rudolf azonnal leszögezte: Magyar Péterre nem kell haragudniuk híveinek, mert „nagyon hamar rárepült” az ügyre a kormányközeli média, és ezzel segített a Tisza Pártnak keretezni a botrányt, vagyis megfogalmazni, kinek állhatott érdekében „ellopni” a szimpatizánsok adatait. A tiszások kiálltak mellette, nem hibáztatták a brüsszeli pártvezért.

„A tettes megtalálása, kijelölése mindig jobban mobilizálja a tömeget, mintha olyan felelősöket kellene megnevezni, akiket személyesen is meg lehetne jelölni, perszonalizálni” – tette hozzá Kövesdi Veronika, megjegyezve, hogy az adatszivárgás mindenképpen problémaforrás. Ha valaki rábízza másra az adatait, bizalmat szavaz – ez a bizalom pedig most sérülhetett is.

Itt már izzik a levegő a HVG színpadán: Magyar körül lobog a tűz, Orbán megfáradt

Tíz percnél jártunk, de továbbra sem változott a beszélgetés akusztikája, hiszen a kérdezők szinte kizárólag arra vártak választ, mitől olyan hihetetlenül lendületes, „karizmatikus” politikus Magyar Péter. Szó esett például a magyar politikai hagyományokról, az erős kezű vezetők – mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Tisza Kálmán, Horthy Miklós, Kádár János vagy éppen Orbán Viktor – központi szerepéről. Metz megjegyezte: ez társadalmi elvárás is, nem csupán magyar sajátosság.

A politikatudós arról is beszélt, hogy a Tisza-hívők leginkább érzelmileg kötődnek a liberális tömörülés vezetőjéhez,

Arra a kérdésre, van-e hasonlóság a Tisza Párt vezetője és a miniszterelnök karizmája között, Metz úgy válaszolt: alapvetően más életszakaszban látjuk őket. Talán így lehetne érzékeltetni: „Orbán Viktor karizmája olyan, mint a NER – jól be van drótozva; míg Magyar Péter olyan, mint a wifi – néha gyenge a jel, de mindenki rá akar csatlakozni.” A szakértő szerint Magyar esetében érezhető az érzelmi töltés, a hevület – amely korábban a Fidesz vezetőjénél is megvolt –, ám Orbán esetében már egy társadalmilag rögzült, intézményesült képről beszélhetünk, amely hideggé vált. A róla alkotott képet immár a követői konstruálják, miszerint a magyar miniszterelnök államférfi, történelmi figura.

„Mindkettejük esetében szó lehet hősmítoszról: saját közösségi vágyak kivetülését láthatjuk a vezető képében. »Orbán Viktor a viszontagságok ellenére folyamatosan győzedelmeskedő hős és szabadságharcos«; míg Magyar Péter »az igazság bajnoka, az igazság harcosa«” – jegyezte meg Kövesdi.

Tudományos „megállapítás”: közel sem tökéletes Magyar Péter, de rajta még a golyó sem ejt sebet

Legalább harminc percet kellett várni az első kritikusabb újságírói kérdésre – ekkor végre terítékre kerültek a brüsszeli pártvezetőhöz és környezetéhez köthető botlások is: Magyar diszkóbotránya, bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos vádjai, Ruszin-Szendi Romulusz fényűző életmódja és fegyverviselése, valamint Tarr Zoltán félreérthetetlen kijelentései.

Ekkor merült fel az úgynevezett „teflonhatás”: miként tud a Tisza-vezér ellenállni a „karizmáját és személyiségét romboló támadásoknak”. Ezek nemhogy nem ártottak neki, inkább erősítették a karakterét – hangzott el a HVG-s megjegyzés.

Metz Rudolf kifejtette: a teflonhatás több pszichológiai mechanizmuson alapul. Az emberek azért nézik el vezetőik normasértéseit, mert erős bennük a csoportidentitás. Egy közösségen belül az lesz a vezető – a legjobb közülük –, akit olyan személynek ismernek meg, aki teljes mértékben megtestesíti a csoport értékeit. Ha ezt a személyt támadás éri, a közösség megvédi. Ugyanakkor, ha a támadás nem a vezetőt, hanem valamelyik vezetőtársát éri, az nagyobb csapást jelenthet a csoport számára.

Kende Péter tiszás, Stefano Bottoni őszinte vallomása: a „parádés” tűzijáték ezúttal a végére maradt

Mennyire rögzült Orbán Viktor helyzete, képes lesz-e fordítani a kormánypártok első embere a jövő évi országgyűlési választásokon? – itt már Kende Péternek tették fel a kérdést, aki A Viktor című, erősen torz képet nyújtó kötetével is hírnevet szerzett magának évekkel ezelőtt, és minden bizonnyal ugyanez a célja új könyvével, Az Orbánnal is.

Két idézet –

1. „Orbán személyisége ugyanaz maradt, mint volt: a gátlástalan, csillapíthatatlan hatalomvágyó, mindenre képes gazember, akiből politikus lett.”
2. „Én vezetem az államot. És ettől az államtól megengedhetem magamnak, hogy lopunk. Ha igen, akkor az egy korrupt szarházi. És pont. Új bekezdés.”

– amelyekből ideje korán kiviláglik, hogy a HVG Címlapsztori rendezvényének második része egyértelműen szintet lépett.

„Én a legnagyobb lelki nyugalommal összekeverem a vágyaimat a realitásokkal, és azt mondom, nem látom reálisnak, hogy innen fordítani lehet, ahol most Orbán tart – kezdte az ügyvéd. – Szerintem a Rónai Egon-féle interjú rendkívül sok tekintetben árulkodó volt. Fogalma sincs, merre kellene mennie most. Összevissza kapkod, és nem találja az utat. Én abban reménykedem – és ezt reálisnak is érzem –, hogy nincs már út.”

„Ne felejtsük el, hogy ez egy alkotmányos rendszer. És ne felejtsük el, hogy itt nem Grósz Károly ül a bársonyszékben. Tehát ez nem az ’88 végi MSZMP. És ne felejtsük el, hogy Trump és Putyin nem Bush és Gorbacsov, mint ’89-ben – folytatta a történész, történelmi párhuzamot emlegetve. – Az összes előfeltétel sokkal kedvezőtlenebb. Ebből a szempontból teljesen mindegy, mire képes Orbán: ő ennek a rendszernek a teljhatalmú vezetője.”

Csakhogy Stefano Bottoni itt még nem állt meg. Véleménye szerint, ha manapság valóban fair lenne a helyzet Magyarországon, a kormányfő semmire sem lenne képes. „Totál bukás. Tizennyolc százalék” – jegyezte meg. De nem ez a helyzet.

Kende Péter nem értett egyet azzal, hogy a jelenlegi miniszterelnök egy esetleges vereség után ne adná át a stafétát a győztesnek: nem lesz közjogi rendszerátalakítás, választási csalás, de forradalom sem.

„El fogja játszani ugyanazt a hisztit, mint 2002-ben. Ismét el fog hangzani néhány szörnyen undorító kijelentés, mint például »a haza nem lehet ellenzékben«, ami szerintem mindmáig bűneinek netovábbja – szövegben legalábbis, cselekedetben nem. És át fogja adni a hatalmat. Remekül fog élni Hatvanpusztán, minden másnap a Kajmán-szigetekre fog utazni – annak ellenére, hogy bele fog dögleni, mert csillapíthatatlan hatalomvágya van” – emelte a tétet az ügyvéd.

Magyar politika: a pillanat, amikor ledöbbent a HVG közönsége

Nem sokkal később azonban már figyelmeztette a HVG közönségét: négy év elteltével vidáman visszatérhet Orbán.

„Nem ismerem olyan mélységben a Magyar Péter-jelenséget, mint az előttem felszólalók, de az eddigiek alapján van bennem egy nagyon nagy aggodalom. Lehetséges forgatókönyv, hogy a következő választáson Orbán úgy tér vissza, mint a huzat. Nagy esélye van

hogy szörnyű dolgok történhetnek. A gazdaság romokban áll, az eladósodottság óriási, és még hosszan lehetne sorolni. Négy év nagyon kevés idő a reformok megvalósítására” – jutott el a tetőpontig Kende Péter.

Érdemben végül Stefano Bottoni vallomása következett arról, hol és mikor fordult el végleg Orbán Viktortól. Az év 2002 volt, amikor a polgári erők vereséget szenvedtek az MSZP és az SZDSZ koalíciójától. A történész értelmezése szerint ekkor vált egyértelművé: „Kádár népe győzött, a polgári Magyarország víziója megbukott.”

Véleménye alapján ezt a Fidesz vezetője is felismerte, és az ebből következő átalakulás eredménye a jelenlegi politikai gondolkodása.

Képek forrása: Nagy Gábor / Mandiner