„Nosztalgia? Több annál. Ül egy ember a tévéstúdióban és úgy beszél, mint az egykori fideszesek. Amikor még a hatalomnak a közelében sem voltak. Amikor sokakat meggyőztek arról, hogy valóban lehet más a politika. Amikor még el lehetett hinni nekik, hogy tényleg a nemzet, az ország, a nép érdekében szólnak.
Aki beszél, ma is a Fidesz tagja. Övé a 19. számú párttagkönyv. Esze ágában sincs máshoz csatlakozni. De aggódik. Mert úgy látja, pártja most aljas politikát folytat, ellenségképeket gyárt. Pedig a politikának nem a lejáratásról kellene szólnia, miközben persze lehet bírálni az ellenfelet. Aki azonban nem ellenség. Ami most folyik, az méltatlan a Fideszhez – zárja a szomorú elemzést.
Már ez is meglepő, hiszen mostanában nem szoktunk ilyesmiket hallani olyan emberektől, akik az uralkodó párthoz tartoznak. Ráadásul a nyilatkozó szerint nincs is egyedül a véleményével. A Fideszen belül sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan, legfeljebb nem állnak ki vele. Majd hozzáteszi, szükségesnek tartja, hogy ez a másképp gondolkodás megjelenjen a párton belül is.”