Idén nyáron július 7. és 13. között Hongkongban zajlott az amúgy háromévente megrendezésre kerülő hárfás seregszemle, a 13. Hárfa Világkongresszus, amelyre félezer muzsikus, hangszerész, zeneszerző és zeneszerető ember látogatott el valamennyi kontinensről, talán csak az afrikait kivéve. Az idei kongresszus mérföldkőnek számít az eseménysorozat eddigi történetében, méghozzá több okból is. Egyrészt most először invitálták Ázsiába a résztvevőket. Másrészt kiemelt szerepet kaptak a fiatalok. Harmadrészt pedig itt jelentették be, hogy a kongresszus alapítója, az amerikai Susann McDonald átadta bloomingtoni tanszékének vezetését Florence Sitruknak. Susann kétségkívül a legbefolyásosabb alakja a mai hárfás életnek a világon, de erről majd később.
A fesztivál híres arról, hogy nemcsak a klasszikus zene, hanem a népi, a pop, a jazz és a crossover műfaj is képviselteti magát rajta. A világ minden tájáról összegyűlt művészek ismerkednek és barátkoznak, tapasztalatot szereznek, véleményt cserélnek, közös koncerteket adnak és jövőbeni fellépésekről döntenek. A kongresszus 1981 óta ül össze. Minden bizonnyal különleges a zene világában, hisz nincs más olyan hangszer – legalábbis ismereteim szerint –, amely hasonló találkozóval büszkélkedhet. Ennek persze egészen egyszerű oka van – a hárfa legjelesebb képviselői elférnek egy néhányszáz fős koncertteremben, a szakma tehát másokhoz képest kicsi. A kavalkádnak azonban már az első nap érezhető volt egy érdekessége. A különféle műfajok képviselői, az eltérő tudású, műveltségű és életkorú előadók közt látszólag nincs szakmai féltékenység és szembenállás, amiről nálunk gyakran hallani.
A mintegy ötven országból érkező vendégekkel eltöltött egy hét Hongkongban pontosan olyan volt, mint amit az esemény mottója ígért: „Ahol a Kelet és Nyugat találkozik”. Az Európában és USA-ban megszokott zene és előadási mód mellett érdekesen hangzó ázsiai dallamokat, ritka hangszereket és különleges zenekarokat is láttunk és hallottunk. (Mondjuk a dél-amerikai zene akár európainak és észak-amerikainak is mondható, annyi a betelepült muzsikus mindenfelé.) Három különböző helyszínen folytak a programok. Koncertek, workshopok, hangszerbemutatók és tudományos előadások váltották egymást. A Focus on Youth című előadás- és koncertsorozat délelőttönként zajlott egy koncertteremben, és a legkülönfélébb nemzetiségű gyerekek és kamaszok mutatták be, hogy éppen hol tartanak a hárfatanulásban. Fura volt végignézni rajtuk, hiszen közülük kerülnek ki a jövő nagy hárfazenészei. Esténként komolyzenei és éjszakai dzsesszkoncertek koronázták meg a napot.