Sieg Heil!

„Merkel és Schulz előadott egy színdarabot, ami olyan volt, mintha a ’30-as évek derekán Adolf Hitler és Hermann Göring vitatkoztak volna a náci párt programjáról. Persze: mínusz zsidók.

Mert ezen kívül minden más megvolt. Németország mindenekfelett, aki a mi érdekeinket sérti, az autokrata, a mi pénzünkből élősködő polák és magyar. Németország mutat utat Európának, sőt, Németország maga Európa. Mindenki más csak szívességet tesz az európai Németországnak, a pénzéért kuncsorog. Jó, a britek még elviselhetőek, de ők kiszálltak.

A franciák meg? A selyemfiú Emmanuel Macron máris behódolt, ezt hívjuk modernül német-francia európai tengelynek. Kevésbé látványos, de kevesebbe is kerül, mint Wermacht ezredeket vonultatni a Champs-Élysées-n, vagy fenntartani a Petain-féle Vichy-bábállamot.

Hogy ez most egy olyan-amilyen összetételű Németország? És? Hitler kancellár sem volt az az echte tősgyökeres német… Az érdek és a haszon a fontos, a tartalom sokadrendű. Akkor SA-legény, most Amnesty International – és más jogvédő, aki felsőbbrendű kiválasztottság tudattal megkülönböztet, és jó-rossz kategóriába sorol embereket. Festék- és kirakatdobálásban is hasonlóan jók.

A fenti sorokban igyekeztem nagyon gyorsan letudni a német píszí normák durva megsértését. A nemi identitás változatosságainak bolygatásához most nem volt gusztusom, elnézést. Mindezt nem sértésnek szántam, csak érzékeltetni akartam, hogy a hölgyek és urak milyen játékot űznek.”