A menekülteket nem lehet a gazdasági logika szerint megítélni. A menekültek befogadása melletti érv nem az, hogy a menekültek jók – jók a gazdaság számára, vagy mert általuk az ország teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, vagy egyszerűen mert jó emberek –, hanem az, hogy Amerika jó. Itt válik veszélyessé az a trükközés, mely a bevándorlók sikereinek személyes történeteit Amerika történetébe olvasztja. Nem a bevándorlók gazdasági hozzájárulása teszi büszkévé Amerikát, hanem a hűsége a Szabadság-szobor belsejében olvasható szavakhoz: »Add nekem fáradt, szegény, / sanyargatott tömegeidet, akik szabad levegő után áhítoznak« – Emma Lazarus verséhez tehát, melyet Stephen Miller fehér házi tanácsadó egy múlt havi sajtótájékoztatóján semmibe vett.
(...)
Ha a bevándorlást kizárólag abból a szempontból tesszük vita tárgyává, vajon kedvező hatással van-e a gazdaságra, a politikusok hamarosan két csoportba: az »értékesek« és az »illegálisak« kategóriájába kezdik osztani az embereket. Amikor pedig országok illegálisnak titulálnak embereket, a világ szétesik. Amikor puszta fogaskerekekként hivatkozunk emberekre, elveszítjük emberiességünket.”