A migránsok befogadása nem gazdasági kérdés

„A bevándorlók mellett jellemzően azt az érvet szokták felhozni, hogy Amerika »a bevándorlók földje«. Ezzel nem csupán az a baj, hogy sértő az amerikai bennszülöttek és az akaratuk ellenére Amerikába hurcoltak leszármazottjai számára, de egy bűvésztrükköt is rejt magában, amennyiben a bevándorlók személyes történeteit »Amerika történetébe« olvasztja. Az egy dolog, ha egyének arra alapozzák önbecsülésüket, hogy milyen mértékben járultak hozzá az amerikai gazdasághoz; azt állítani viszont, hogy Amerika a gazdasági hozzájárulásuk miatt becsüli meg a bevándorlókat, már egészen más. Az effajta érv ahhoz a gondolathoz vezet, hogy Amerikának annak fügvényében kellene döntéseket hoznia a bevándorlókról, hogy vajon kedveznek-e a gazdaságnak.

(...)

A DACA megszüntetésével az a baj, hogy embereket – nem dolgozókat – fognak miatta deportálni. Életek – nem karrierek – rendülnek meg. Az a baj ezzel a döntéssel, hogy embertelen. Amíg a politikusok szükségesnek érzik, hogy a döntés áldozatait »keményen dolgozónak« és »tehetségesnek« minősítsék, nem képesek szembeszállni a Trump-adminisztráció gyűlöletteli bevándorláspolitikájával. (...)

A menekülteket nem lehet a gazdasági logika szerint megítélni. A menekültek befogadása melletti érv nem az, hogy a menekültek jók – jók a gazdaság számára, vagy mert általuk az ország teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, vagy egyszerűen mert jó emberek –, hanem az, hogy Amerika jó. Itt válik veszélyessé az a trükközés, mely a bevándorlók sikereinek személyes történeteit Amerika történetébe olvasztja. Nem a bevándorlók gazdasági hozzájárulása teszi büszkévé Amerikát, hanem a hűsége a Szabadság-szobor belsejében olvasható szavakhoz: »Add nekem fáradt, szegény, / sanyargatott tömegeidet, akik szabad levegő után áhítoznak« – Emma Lazarus verséhez tehát, melyet Stephen Miller fehér házi tanácsadó egy múlt havi sajtótájékoztatóján semmibe vett.

(...)

Ha a bevándorlást kizárólag abból a szempontból tesszük vita tárgyává, vajon kedvező hatással van-e a gazdaságra, a politikusok hamarosan két csoportba: az »értékesek« és az »illegálisak« kategóriájába kezdik osztani az embereket. Amikor pedig országok illegálisnak titulálnak embereket, a világ szétesik.  Amikor puszta fogaskerekekként hivatkozunk emberekre, elveszítjük emberiességünket.”