„Debrecen egyetemének szenátusa – nem tudom, aki elnevezte szenátusnak az egyetem vezetését, tudja-e, honnan ered, mit jelent és mivel foglalkozott anno a szenátus – kilencvenszázalékos többséggel megszavazta az orosz elnök díszpolgárrá avatását. Tették mindezt abból az alkalomból, hogy a magyar miniszterelnök legfontosabb ideológiai, külpolitikai, gazdasági, pénzügyi, sportügyi és atomipari szövetségese nem kétoldalú találkozó céljából, hanem kizárólag a cselgáncs-világbajnokság megnyitójára látogatott hazánkba a nemzetközi szövetség és a magyar miniszterelnök meghívására. Nincs is ebben semmi különös, hiszen alig pár hónapja járt nálunk utoljára, s közismert a cselgáncs iránti szeretete, melynek maga is elsőrendű művelője, nyolcdanos mestere.
Hogy milyen kötődése lehet az alföldi város felsőoktatási intézményéhez, azt sűrű homály fedi. Arról sincs tudomásunk, hogy a kelet-magyarországi egyetemen lenne dzsúdótanszék, de ami késik, nem múlik. Az sem ismeretes, hogy az egyetem szenátusa titkos felkérésre hozta-e meg eme nagy horderejű döntését, vagy – amit elképzelni sem tudunk – önszorgalomból, mérhetetlen megfelelési vágyból határozott-e így. Akárhogy is, végtelenül örömteli az egyetemi szenátorok ily mértékű összetartása és egyhangú véleménye. Jó érzés lehet ilyen meghitt, harmonikus munkahelyi légkörben dolgozni, ennyi azonos szemléletű kolléga társaságában. Két tanszék határolódott el a döntéstől, igaz, némi spéttel, néhány nappal az orosz elnök elutazása után eszméltek rá saját ellenvéleményükre.”