„2014 őszén Katalónia mellett, Skócia is függetlenségi népszavazást tartott. A lakosság, rendkívül magas részvétel mellett, 55-44 arányban elutasította a függetlenedést.
Az egymást követő skót és katalán referendum felhívta a figyelmet az európai nemzeti kisebbségek jogfosztottságára, valamint az Európai Unió elhúzódó válságára is. Az elmúlt években folyamatosan növekvő euroszkeptikus pártokkal ellentétben viszont a katalán és skót nacionalisták másféle választ adtak a válságra: mindenképp szeretnének az Unió tagjai maradni, hiszen nagyobb esélyt látnak saját érdekeik érvényesítésére egy sokszínű Unión belül, mint sokszor elnyomó, és - nem utolsó sorban - erősen jobboldali kormányzataikkal szemben.
A nyugat-európai szeparatisták tehát egy nemzetközi jogi 22-es csapdájában élnek. Bár erős uniós elkötelezettséggel rendelkeznek, az EU nem képes felülírni a függetlenedést ellehetetlenítő nemzetállami és nemzetközi jogot, de arra sem mutat szándékot, hogy az elszakadási vágyakat fékező kisebbségvédelmi rendszert dolgozzon ki. A helyzet rendezéséhez tehát az Európai Unió szintjén is komoly paradigmaváltásnak kellene végbe mennie, de az EU égető reformjáról szóló diskurzust manapság egyre inkább elhiteltelenítik a populista, euroszkeptikus politikusok és kormányok, akik kizárólag belpolitikai haszonszerzés céljából üzengetnek plakátokon.”