Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ha van olyan ügy, amelynek valóban egyesítenie kellene a pártokat, a közvéleményt, mindenkit, az a határon túli magyarok kérdése, ami ugyanakkor egység helyett jobb és baloldal között már a rendszerváltás óta vita tárgyát képezi.
„Ha van olyan ügy, amelynek valóban egyesítenie kellene a pártokat, a közvéleményt, mindenkit, aki egy kicsit is komolyan gondolja a politizálást, vagy érdeklődik a magyar közélet iránt, az a határon túli magyarok kérdése, ami ugyanakkor egység helyett jobb és baloldal között már a rendszerváltás óta vita tárgyát képezi.
Elég az elmúlt húsz év kormányzását végignézni, hogy nyilvánvaló legyen, ki miként vélekedik az elcsatolt országrészek magyarságáról: a jobboldali kormányokhoz köthető a magyar igazolvány, a kettős állampolgárság megadása, és a támogatás ezernyi módja, a baloldalhoz a státustörvény megfúrása, a Kovács-külügy nemtörődömsége, a kisebbségben élő magyarság cserben hagyása, és ha mindez nem lenne elég, a huszonötmillió románozás, és 2004 december 5-ének a gyalázata.
Mindezek után aligha lehet komolyan venni azt a hirtelen jött ellenzéki összeborulást, amely a kárpátaljai magyarságot (is) sújtó ukrán nyelvtörvény –ezt a minap írta alá Andrij Parubij ukrán házelnök – miatt kerekedett. Bár szépen hangzik mindez, és lássuk be, az lenne a normális, ha ilyen esetekben csakugyan sikerülne a pártpolitikát meghaladni, mégis van némi abszurd abban, ahogy most a baloldali pártok tülekednek szimpátiájukat kinyilvánítani a kárpátaljai magyarok iránt.”