Orbán a nagypályások között

„Közben sok jel mutat arra, hogy Orbán Viktorra több, egymással ellentétes nyomás nehezedik. Mintha szerepet kapott volna a lengyelek orosz ellenes harciasságának csillapításában. Erre ösztökélheti egyrészt Moszkva, akár személyesen Vlagyimir Putyin elnök, illetve lassanként a Moszkvával bizonyos kérdésekben együttműködésre hajló Emmanuel Macron francia elnök is. (Angela Merkel német kancellár feltehetően csak a választások után szorongatja meg a magyar miniszterelnököt sok tekintetben hasonló indíttatásból.) Adalék ehhez, hogy Macron ma, az ENSZ-ben közös platformra került Trumppal szemben a moszkvai (és a pekingi) meggondolásokkal a többpólusú világ ügyében. Ugyanakkor az ukrán kártyával való játék tétjének emelése akár Washingtonnak is érdekében állhat. Ezen az oldalon, a nemzetiségi nyelveken való oktatás visszaszorítására való reagálásokkal a magyar kormány a regnáló kijevi hatalom kikezdéséhez járul hozzá, akár szándékában áll ez, akár nem.

Mindez jelzi, hogy a világ bonyolultabb, mint azt előadják nekünk hol innen, hol onnan. S hogy előbb-utóbb miért botlik mindenki O.V-be? Nos, szerintem épp fordítva történt és történik: ő kötött és köt bele mindenkibe, hogy villoghasson a nemzetközi porondon. Ezt felismerve használják őt a nagypályások. Mindenekelőtt Putyin és köre, s olykor-olykor a német és a francia kormányzó erők. Fullajtárként, eljáró és kijáró emberként, agent provocateur-ként, megmondó emberként, vagy bármi másként. Láthatóan fölöttébb tetszenek neki ezek a tudatosan vállalt szerepek. Ám attól tartok, hogy mi, a többség, a jövőben nem leszünk ettől olyan nagyon boldogok.”