Az új álom: Vona

„Nem értem azokat, akik meglepődnek rajta, hogy a pártpolitikába nyúlkáló liberális-balliberális értelmiség (mínusz Gerő András) most már egyre inkább Vonát akarja. Meglepő volna? Ugyan miért?

Amolyan belvárosi aszfalton kiszámolt balliberális politikai matek ez. Ha minden ellenzéki adatot összeadnak, kétségtelenül jobban fest a végösszeg, mintha Vonát kihagynák az oszlopsorból. Az előbbi alapján lehet már álmodozni, az utóbbira pillantva azonban aligha.

Márpedig álmodozni, azt most nagyon muszáj nekik. Évek hosszú sorának folyamatos, de mindvégig büszke politikai tehetségtelensége után jószerivel csupán ez maradt a ballibeknek. Hiszen az SZDSZ Kis Jánostól Retkes Attiláig ívelő pályája végleg megszakadt, az MSZP-ről pedig egyelőre nem tudni még, vajon a lejtő alján van-e már, avagy ez még csak a közepe.

Muszáj álmot szőni, mert a balliberális oldal 2010 óta szinte egyetlen fővel sem gazdagította szerény táborát, noha pártjai – spórákat megszégyenítő módon – példásan szaporodnak. Ha így folytatják, kínálati piacukon a pártkofák száma meg is haladhatja a vevőkét. Ha valaki netán megpróbálná kiszámolni, momentán hány bal- és balliberális kezdemény vitézkedik a pártpolitika porondján, tizenötnél bizonyára abbahagyja.”