Ezért üldözi a Nyugat a dohányosokat

„Talán némi túlzással él Puzsér Róbert, amikor azt írja, hogy a dohányos a mai kor zsidaja, akit legitim, politikailag korrekt módon lehet utálni, másodrendű állampolgárként kezelni. Megítélésük egyelőre inkább ahhoz hasonlít, amit régi filmeken még láthatunk: az iskolában a srácok a vécében cigiznek titokban, aztán a tanár kipofozza őket. A dohányosokat kiskorúként kipofozzák a kocsmákból és a közterekről is, ahol amúgy a cigifüst szerteszáll, viszont a kipufogófüsttől nem érezni semmit.

Senki nem állítja, amit a korabeli orvosok, amikor a dohányt az európai ember behozta az indiánoktól, hogy jót tesz a tüdőnek. Nem, nem tesz jót a tüdőnek, ahogy semmi másnak sem tesz jót. Anyai nagyapám tüdőrákban halt meg, aminek minden bizonnyal köze lehetett ahhoz, hogy erős dohányos volt. Azt viszont állítom, hogy a dohányzás ilyen mértékű és ilyen módon történő pellengérre állítása aránytalan és irracionális. Miért pont ezt pécézték ki ilyen agresszív módon az összes káros szenvedély és még károsabb életmódtényező közül, és miért lett része egy kultúrharcnak? Nyugaton már olyan filmforgatókönyveket írnak, amelyek kerülik a dohányzós jeleneteket, és orwelli módon még a múltat is meghamisítják ezzel. Azt mondják, bizonyítást nyert, hogy káros a dohányzás, ezért a filmvászonról is le kell kerülnie. Tényleg most nyert bizonyítást? Én már gyerekkoromban, ami nem most volt, egyfolytában ezt hallottam a doktor bácsitól, aki az adott tatát le akarta beszélni, hogy ne szívjon már annyit.

A dohányárukon látható képek a középkori módszert követve keltenek rettenetet: amit teszel, bűn, és itt a büntetésed, nesze, nézd csak a kárhozatot, a pokol képeit, ahová jutsz. Ha valóban szabad világban élnénk, ezekért a képekért rég próbapereket kezdett volna pár belevaló ügyvéd. (Dániában levetették az ilyeneket a dohánytermékekről.) Ezek a képek ugyanis alkalmasak a nyugalom megzavarására, stresszt okoznak, ily módon a megbetegedést is generálják (ennek belátásához nem kell természetgyógyásznak lenni).”