Biszku-ügy: válasz Gellért Ádámnak

„A Fővárosi Ítélőtábla új eljárásra utasító törvénysértő végzését követően a Fővárosi Törvényszék Steiner Gábor vezette tanácsa egy olyan hadtörténészt rendelt ki szakértőként, akiről a tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy a Magyar Néphadsereg Kiképző Központja Politikai Osztályának vezetőhelyettese volt, s aki a tárgyaláson mindezt elismerve úgy nyilatkozott, hogy a rendszerváltás körül élt a lehetőséggel, és kiemelte a Néphadseregben betöltött tisztségével kapcsolatos dokumentumokat.

A Törvényszéknek tehát sikerült egy olyan személy szakvéleményére alapozni a döntését, aki a saját múltját – általa is elismerten – meghamisította. Az említett szakvélemény egyébként ellentétes volt a »szakértő« saját korábbi, nyomtatásban is megjelent véleményével. Az már a sors furcsa játéka, hogy ez a szakértő ma az elhíresült Pruck–Dózsa-fénykép »háborúban« tölt be dicstelen szerepet, köszönhetően annak, hogy ennek kapcsán sem végezte kellő körültekintéssel szakmai munkáját.

A Kúria korábban citált döntése teljes mértékben igazolta a Fővárosi Főügyészség – a szerző által kifogásolt – azon álláspontját, hogy az említett ügyekben nincs szükség történész szakértő kirendelésére köztudomású tények vonatkozásában.

Fővárosi főügyészként – talán új szemléletet is képviselve – hiszek az egyén közvetlen nemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősségében, így a Genfi Egyezmények közvetlen alkalmazhatóságában. Példaként tekintek az újra egyesült Németországban a volt keletnémet pártállami vezetők ellen lefolytatott büntetőeljárásokra.

Azonban a szerző által megemlített, Nagy Imrével összefüggő eljárással kapcsolatban fel kell hívnom Gellért Ádám figyelmét arra az alapvetésre, hogy élesen el kell választani a történelmi felelősséget a büntetőjogi felelősségtől.

E distinkciótól az ügyészség – ellentétben Gellért Ádámmal – nem tekinthet el sem most, sem a jövőben.”