A sztrájk nem csak a dolgozók, hanem az egész társadalom ügye!

„De mi is történik valójában? Az állam fenntart egy forráshiányos rendszert, érthetetlen módon alulfinanszírozza a praxisokat, mégsem az államra dühös mindenki, hanem az ebben a rendszerben senyvedő fogorvosra. És amikor megkezdődik a sztrájk, kiadnak egy közleményt, hogy „a kormány a fogorvosok mellett áll” – és ennyivel letudják az egészet. Nagyon nem kell izgatniuk magukat, senki se fog dühösen a minisztérium elé vonulni, hogy a fogorvosok melletti kiállásával tüntessen.

Ugyanígy hiteltelenítették el a demonstráló mentősöket, alázzák a pedagógusokat (borotválatlan kockásingesek, mi?), nem hallgatják meg az önkormányzati dolgozókat, leépítik a vasutasokat. Hogy a szolgáltatások minősége azért alacsony színvonalú, mert nem elegendő forrást biztosítanak számukra a költségvetésből? Idáig már nem jut el a gondolat (és az indulat).

A Fidesz világában így működik ez. És valójában azért tehetik meg, mert valóban nincs társadalmi támogatottsága a sztrájkoknak. Nem mozdulnak együtt a különböző állami szektorok, nem állnak melléjük szolidaritásból tömegek. A magyar társadalom bosszankodik, de haragja rossz irányba csatornázódik. Viszont amíg ez így van, addig a dolgozók hiába állnak ki magukért, sok jóra nem számíthatnak. És amíg ők vesztenek, addig vesztünk mi mindannyian, a magyar társadalom veszít a magyar állammal szemben. Márpedig mindannyiunk érdeke az, hogy ez megváltozzon. Kapjuk össze magunkat: a sztrájk nem ellenünk, hanem értünk van.”