Fizetés nélküli független

„Hogy Kálmán Olga miként rendezi el magában árulását, szakmai önfelszámolását, az kevéssé érdekel. Egyszer egy stúdiójelenés előtt feltette a kérdést: szerintem mit gondol róla Orbán Viktor? Azt feleltem: attól, mert ő állandóan Orbánnal foglalkozik, az érdeklődés nem feltétlenül kölcsönös – nem valószínű, hogy a nagy politikai mumus éjt nappallá téve egy tévés kérdezgető analízisével foglalkozzék. S ez így utólag indokolt is: a jelek szerint létezik annyi pénz, hogy reggelente a pipere­tükörbe tudjon nézni. Elbájolog a megtévesztett nyugdíjasokról és a propagandasajtóról a jobbikos képviselőjelölt asszonnyal, akárcsak a cuki pártelnökkel, akinek azért a gardróbjában minden eshetőségre még mindig ott lóg a vállfán a gárdamellény.

Ám a Jobbik szalonképesítési projektjében az elvtelen balliberálisok csupán kollaboránsok – veszélyesebbek azok, akik kifelé függetlennek álcázzák magukat. Pár éve Vonáék már futottak egy kört a sajtó berkeiben: földalatti médiamozgalmat szerveztek. »Nem kell nyíltan vállalnotok bennünket; elég, ha titokban támogattok. Mi adunk sok pénzt, nektek viszont nem kell kompromittálni magatokat velünk, maradhattok az árnyékban« – szólt a tapogatózó ajánlat. Ahogy látom, néhány kolléga a markukba csapott; sőt az árnyékból lassan előszivárognak a napra.

Más meg a működés során lepleződik le. »Török Gábor független politológus« váltig tagadja, hogy áldásos tevékenységét a Jobbik pénzelné, ám ha így van, akkor a sztálini értelemben »hasznos idióta«. Török szerint utoljára Sólyom Lászlótól húzott nyilvános apanázst (meg is látszott az eredményen); azóta úgyszólván kenyéren és vízen él. S függetlenül írja kommentjeit, mint például az említett nyugdíjasügyben: »Rettegnek, rémes indulatok, állati indulatok, negatív hatása felmérhetetlen, félelem és rettegés a lépcsőházban…«”