A politika foglyává váltunk

„- A Heti Válaszban egy páros interjú keretében volt az értelmiségi létről egy vitája Megadja Gábor eszmetörténésszel, a Közszolgálati Egyetem munkatársával, 888.hu nevű fideszes weboldal munkatársával. Nekem volt egy olyan érzésem, hogy a végére Megadja kilépett az értelmiségi nézőpontból, és a mennyiségi szempontokat helyezte a minőségi szempontok fölé. Gondolok itt arra, amikor a gazdasági növekedésről vagy a 3,3 millió népszavazáson részt vevő emberről beszélt, amelyre Ön is úgy reagált, hogy ami politikailag sikeres, az nem biztos, hogy helyes.

 - A nagy katolikus konzervatív, Chesterton írta: »Right is right, even if nobody does it. Wrong is wrong even if everybody is wrong about it.« Azaz: »A helyes, az helyes, még ha senki sem cselekszi. A rossz pedig rossz, még ha mindenki téved is felőle.« Nekem az az érzésem van, hogy a kormányközeli értelmiségnek a cél érdekében ki lett adva, hogy ne viselkedjen, ne gondolkodjon értelmiségi módon. Megadja Gábort egyébként én nagyra becsülöm, függetlenül attól, hogy főleg mostanában miket mond és írogat. 

 - Inkább a »miket" vagy a »hogyan« a gond?

 - Nézze, ha a politikai kommunikáció leegyszerűsítő, azt megértem, mert egy olyan közönséghez szól, amely arra van kondicionálva, hogy egyszerűen gondolkodjon. Politikai kultúránk olyan messze van az angol vagy holland mintáktól, mint Makó Jeruzsálemtől, és ennek mi, választópolgárok vagyunk a fő okai. De visszatérve a kérdésre: még azt is megértem, hogy a céljaik érdekében a politikai erők - mindegy, hogy az kormányzati vagy ellenzéki -, egyszerű sémákban gondolkoznak. De ha egy értelmiségi így kezd viselkedni, akkor egészen egyszerűen saját magát tagadja meg. Mintha egy hívő a sátánista koncerten érezné jól magát, mert ott tapasztalná meg igazán, hogy ő mennyire hívő. Vagy ilyenkor másik énje bújik elő? Nem tudom. Engem az zavart ebben a beszélgetésben, hogy egyfelől volt benne egy öngyűlölő magatartás - az értelmiségi, aki megtagadja az értelmiségi mivoltát -, másfelől azért, hogy úgy mondjam, megél belőle, hogy öngyűlöl. Márpedig önmagával meghasonlott értelmiségiek már többször is okoztak társadalmi feszültséget. 

 - És hol van a polgári Magyarország ideája?

 - Ahogyan azt megtudtuk, lehet, hogy ez csak egy politikai termék volt, de számomra attól még egy jó és tartós termék lenne. Igény volna rá, közhelyesen szólva. Tudja, az, hogy legyünk összeszerelő-ország, hogy legyünk olcsó munkaerővel befektetőket csábító bérmunkás-ország, hogy legyünk provincialitásunkban gőgös, Mézga Gézák országa, az engem nem vonz. Ember és polgár lenni, ez sajnos kétszáz éve még mindig elérendő cél ennek a politikai közösségnek, mivel még mindig nem tartunk ott. Ezért ez nem termék, hanem program, Csokonai, Ady, Márai óta. De különben gyakran eszembe jut az is, hogy ahogyan a polgári Magyarország csak egy politikai termék volt, úgy ma a haza megvédése, a keresztény értékekre hivatkozás, a sorosozás, az Uniónak való beszólogatás, a nemzeti szuverenitás hangoztatása is pontosan ugyanennyire politikai termék, amit pontosan ugyanúgy kell komolyan venni a választóknak, mint a polgárosodás korábban hirdetett programját.”