Izzott a levegő a stúdióban, Csintalan durván lejáratta magát
A bukfenckirály ismét alakított.
Az ellenzék ideje máshogy jár. Még nem járt le, de az óra mutatója egyre hangosabban ketyeg.
„Elképzelhetjük mekkora elemzői és újságírói várakozás előzhette meg Szél Bernadett rejtélyes bejelentését, amelynek előszelét hétfőn politikusi közösségi oldalán is megfújta. Azóta tudjuk, a titok abban áll, hogy a kongresszusi jóváhagyást követően az LMP az »új pólus« egyik legnépszerűbb politikusát kínálja miniszterelnök-jelöltként. Ez nem nagy meglepetés: egyrészt a pártban más alkalmas jelölt nincs – legalábbis ha az ismertség és a népszerűség a kiválasztás feltételeinek minimuma –, másrészt az LMP születési körülményei, identitása alapján egy pillanatig nem volt kérdés, hogy beállnak-e Botka László mögé. Nem. Ehhez nagyon sok tényezőnek kellett volna változnia, de Botka bejelentkezése óta lényegében semmi sem ennek jegyében történt. (...)
Bármelyik párt Botka mellé állása akkor nyerné el egy-egy mandátumon túlmutató értelmét, ha minden egyes párt így tenne. Ma pedig egy sem gondolkodik ebben. Ez lenne a kabát, ehhez kell varrni az együttműködés gombját. Az biztos, hogy a fentiekben tárgyalt szereplőknek nincsen sok idejük dönteni. Nem azért, mert bármely pártban vannak is, az egyéni ambíciójukat ne tudnák később is érvényesíteni – ez is kérdéses persze –, hanem mert 2013-2014 tapasztalata mégis csak azt bizonyítja, hogy a későn kialakított indulási modell amortizál.
A Jobbikon kívüli ellenzéknek, bárhogyan indul is, idő kell megtanítani a választót, hogy azt találják meg, akit és amit keresnek. Természetes, hogy a kampányban nagyobb figyelem jut a politikára, de a nyilvánosság jelenlegi szerkezete és egyéb nem kívánatos külső szempontok miatt az ellenzék ideje máshogy jár. Még nem járt le, de az óra mutatója egyre hangosabban ketyeg.”