„De hagyjuk most a nevelést, szocializációt! Tessék mondani, ezek a nők milyen adót fizetnek? És azok a stricik, akik belőlük élnek? (Nem akarom hallani, hogy legális, jelentse be magát, adózzon! Németországban, Hollandiában se jelentkeznek be, ott sem adóznak!) Tessék mondani, ezek a nők milyen nyugdíjat fognak kapni? Az ő kifejezetten a prostitúcióval összefüggő mentális, pszichés, testi betegségeiket ki, milyen orvosi ellátás keretében fogja gyógyítani? Miből?
Hát a sugarbabyk? Ha célzott kutatás híján nem is rendelkezünk adatokkal az ő hátterükről, ha nem is merjük állítani (bár feltételezhetjük azért), hogy ők is gyermekkori visszaélések áldozataként választják – természetesen »átmenetileg« – nagyon önként a prostitúciónak ezt a formáját, azért még föltehetjük a kérdést: ha néhány évig, csak azért, hogy meglegyen a tandíj és az albérlet, egy vagy több vén szatírt kellett szexuálisan szolgálni: ez így rendben van? Megfelelő indulás egy fiatal doktornőnek? Mérnöknőnek? Politológusnőnek? Színésznőnek? Pszichológusnőnek? Újságírónőnek? Ügyvédnőnek? Bírónőnek? Hegedűművésznőnek? Közjegyzőnőnek? – A kedves Olvasó belegondolt ebbe? Önök szerint van innen visszaút? Hová?