Diplomáciai „iskolapélda”

„Liviu Dragnea PSD-elnök engedékenynek tűnő reakciója is azt jelzi: a kormány érzi, hogy ebben az esetben Románia nagyon rossz színben tűnik fel – pláne annak fényében, hogy Bukarest is bírálta Kijevet az ukrajnai kisebbségek anyanyelvű oktatásának korlátozása miatt. (Meg persze azért az RMDSZ támogatásának megtartása is fontos). A magyar diplomácia most kvázi véd­hatalomként lépett föl az erdélyi magyar közösség ügyében, még ha ezt a státust nemzetközi szerződés (még) nem is garantálja számára. A vita kimenetele egyelőre kérdéses, de a lényeg, hogy Budapest hallatta a hangját az ügyben.

Persze ez nem feltétlenül elég. A lényeg ugyanis az, hogy a romániai magyarok kérdését Románia ne kezelhesse belügyként, bármikor felrúgható magyar–román megállapodások tárgyaként. Hanem olyan nemzetközi megállapodások rögzítsék tételesen, amelyek a számonkérési mechanizmust és a lehetséges szankciókat is rögzítik, amennyiben valamelyik fél nem tartja be őket. Ám ehhez elengedhetetlen az ügyek nemzetközi szintre emelése, hogy egyetlen, az erdélyi magyar közösség jogait sértő lépést se söpörhessenek a szőnyeg alá.”