Istentől előre elrendelt függetlenség

„Keresztény–zsidó tartalmak nélkül a magyar öntudat pogányság. Persze pogányként is lehet magyar az ember. De nemzeti felelősség nélkül azt mondani, hogy keresztény vagyok, és más nem számít, az világpolgárság, amely nem ügyel a helyi identitásra. Figyelmen kívül hagyja az emberről szóló bibliai tanítást, hogy az életben a lokalitás is nagyon fontos szerepet játszik. Ez egy nemzeti-kulturális beágyazottság nélküli, elszegényedett kereszténység.

Azt a vonalat pedig, amit eddig megrajzoltam a magyar történelemben, a jelenkori politikáig lehet meghúzni, hiszen mindez a mai napig nagyon erősen jelen van. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni, ha az ember közvetlen párhuzamot kíván vonni. De egyáltalán nem véletlen, hogy a jelenkori magyar kormány tizenkét tagjából öten protestánsok: Rajtam kívül Lázár János kancelláriaminiszter, Varga Mihály gazdasági és pénzügyminiszter, Trócsányi László igazságügyi miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök is kálvinista.

Ebből a hagyományból és a magyar felekezeti öntudatból egyenes ágon következik egy bizonyos fajta igény a hatalmi blokkok közti lavírozásra. 1526 előtt erre nem volt szükség, mivel Magyarország ötszáz évig egy erős, független királyság volt Európa közepén. Akkor viszont megmutatkozott, milyen fontos az ország függetlensége és jólléte érdekében a nagyhatalmak peremén egy minden irányban nyitott politikát folytatni, ha szükséges. Utalhatok a helvét városállamokra, de Debrecenre is, Magyarország protestáns fellegvárára: egy védőfal nélküli város az Alföld közepén olyan politikával élt túl, hogy mindig beszélt a szultánnal, a császárral, de a helyi hatalmasságokkal is. Emögött az a hit állt, hogy Isten megvéd bennünket. Eleve elrendelés, providentia Dei, ezek azt jelentik, hogy ha szilárdan hiszünk, lesz erőnk mindent kibírni, túlélni, és akár győzni is. Könnyen lehetséges mindezt a mai helyzetünkre is alkalmazni.”