„Hilaire Belloc nevét ma már kevesen ismerik, de a Europe and the Faith című, 1921-es könyvének zárógondolata ismerős lehet: »Európa vagy visszatér a hithez, vagy nem lesz többé.« Az angol-francia Belloc a katolikus hitre gondolt, a protestantizmust már vészes elkanyarodásnak tekintette. Az igazságtól való elkanyarodást tehetjük persze máskorra is: egyesek megelégszenek a felvilágosodással, mások visszamennének a reneszánszig, megint mások a constantinusi fordulatig.
Ennek persze már nem sok értelme van, ha Európa identitásáról beszélünk. Morális, politikai és szellemi fordulatok, sőt szakadások egymásutánja Európa; és kár volna tagadni, hogy a vallásos szellem és érzékenység, pláne a katolikus, a legkevésbé sem uralja azt, amit ma Európaként ismerünk.
Magyarországot sem: az abortusz vagy a mesterséges megtermékenyítés ügyében a sok tekintetben amúgy konzervatív magyar társadalom radikálisan szekuláris. Persze létezik vallásos és keresztény Európa is, baloldalon és jobboldalon egyaránt, olykor szembetűnő módon (gondoljunk a melegházasság ellen tüntető százezrekre Párizsban: a francia konzervatív katolicizmus fölszálló ágban van); de azért itt már kisebbségről beszélhetünk. Sem Nyugaton, sem Magyarországon nincs belátható esélye a keresztény Európának. II. János Pál pápa újraevangelizációs projektje részsikereket hozott ugyan, áttörést viszont nem. Mi több, a »halál kultúrája« – ahogy a szekuláris-humanista Európát nevezte – sorra nyeri az újabb csatákat.”