A robotizáció felfalja a globalizációt

„Úgy látszik azonban, hogy a XX. század utolsó évtizedeiben, illetve a XXI. század elején a látszólag jól működő rendszer két okból is az összeomlás szélére került. Egyrészt azért, mert a robotizáció által éppen azok az egyszerű tevékenységek váltak feleslegessé, amelyek a globalizáció eddigi szakaszát meghatározták. Másrészt mert azokban az országokban – elsősorban az ázsiai országokra: Kínára, Vietnamra, Indiára lehet itt gondolni –, ahol megbízható és fegyelmezett munkaerő állt rendelkezésre, már nem lehet a munkásokat olyan alacsony áron alkalmazni, mint néhány évvel ezelőtt. Dél-Amerika és Afrika pedig – ahol még bőven van szabad és olcsó munkaerő – nemcsak jelenleg, de belátható időn belül sem fog olyan kulturális hátteret nyújtani, amilyenre a multinacionális vállalatoknak szükségük lenne.

Így a robotizáció nemcsak az innováció révén kap egyre nagyobb teret, hanem azért is, mert a fejlett országokban már évek óta munkaerőhiány van a közepes képzettséget igénylő adminisztratív munkákban és a kreativitást nem igénylő termelői szektorokban is. A megdrágult munkaerő viszont nagyon ösztönzőleg hatott a robotizációs lehetőségek felkutatására és alkalmazására.

A nagyvállalatok és a fejlett gazdaságok egy kicsit el vannak kényelmesedve. Éljünk a lehetőséggel, ragadjuk meg az esélyt, hogy mind a gazdaságpolitika oldaláról, mind a rugalmasabb és feltörekvő magyar vállalatok oldaláról keressük azokat az összefogási lehetőségeket és innovációkat, változtatandó területeket és munkafolyamatokat, amelyeket feltárva és kihasználva egyszerre több lépcsőt is ugorhatunk. Mert a panaszkultúra helyett sokkal inkább vállalkozókedvre, együttműködésre, pozitív jövőképre és gondolkodásra van most égető szükség.
A robotizáció, a digitalizáció s a negyedik ipari forradalom egy óriási lehetőség, amelyet most kell megragadnunk!”