Ünnep

„Romániában, amikor Kelemen Hunor azt találta mondani, hogy a románok nagy ünnepe (Erdély visszakebelezése) a magyarok számára nem lehet ünnep, az irtó nagy fölháborodást váltott ki, s elmondtak róla mindent Lucifertől Belzebubig, vagy talán még rosszabbat is. Némileg értetlenül áll ezzel szemben a józan ész: miért gondolják a románok, hogy a magyarok kötelessége volna örülni annak, hogy Erdély (pontosabban a második bécsi döntés értelmében Erdély északi része) ismét Romániához tartozik? Talán érthetőbb a probléma, ha megfordítjuk a kérdést: vajon örülnének a románok, ha Erdélyt újra visszacsatolnák Magyarországhoz? S ünnepelnének-e önfeledten?

És: a szlovákiai magyaroknak miért legyen a szlovák alkotmány elfogadásának évfordulója ünneplésre alkalmas esemény? Miért ünnepeljük azt, ami nem nekünk, nem rólunk is szól? Nem vagyunk államalkotók – sajnos ez van. Ez az alkotmány ugyanis minket még említésre érdemesnek sem tart. Legföljebb gratulálhatunk szlovák barátainknak, csakúgy, mint mondjuk Ausztriának vagy Lengyelországnak az ő nemzeti ünnepükhöz. Ennyi. De miért ünnepeljünk egy olyan alaptörvényt, amely a nevezetes beneši dekrétumok vérvonalát követve másodrendű polgárokká degradál?”