István, Orbán, Soros és a nemzeti minimum

„No, de mi is az a választás, amely előtt pártunk és kormányunk kiszivárgott titkos dokumentuma szerint állunk? Mi is van akkor, ha »Szent István Magyarországát« (ennek letéteményese kormányértelmezésben nyilvánvalóan a Fidesz és maga Orbán) választjuk a gonosz Soros-terv helyett? Hirtelen akkora lesz az ország megint, mint István korában? Netán megint beparancsolnak mindenkit a templomba vasárnap? Nyilván nem.

A helyes megfejtés: nincs semmi értelme az egésznek. Politikai kommunikáció. Annak nem kell, hogy értelme legyen. Lehet ennyire debil. Eredményt várnak tőle csupán.

Jó hírem mégis van: István, mint látjuk, mind a balosoknak, mind a jobbosoknak a jót testesíti meg. Némileg eltér, hogy miért, de mégis. Előbbieknél, ugye, a gonosz Orbán ellentéte, utóbbiaknál a gonosz internacionalista/liberális/kommunisták ellentéte. Lényeg, hogy Istvánt mindenki szereti. Senki sem vitatja, hogy méltó az ünneplésre.

S amíg ez így van, nem is vagyunk annyira elveszettek. Ha nem is látványos, de bizony: van még közös pont, közös mítosz.”