Az állatság útja

„A lényeg itt az állat. Ez nem indulati, hanem következetes, tudatos és funkcionális szóhasználat. Az a funkciója, hogy különböző származási és vallási csoportokat ellenséges fajként jelöljön meg, melynek egyedei a faj jellegzetességeit viselik, és ennél fogva megváltoztathatatlanok, szó sem lehet arról, hogy fajtársként, embertársként éljünk velük együtt. Csupán védekezni lehet ellenük, miként a vadállatok ellen, fegyverrel, kerítéssel. Ez az integráció alternatívája. Ha népszerűtlen és politikailag nem kifizetődő az egyik, nyilván népszerű és politikailag kifizetődő lesz a másik. Egy származási avagy társadalmi csoport állattá minősítéséhez elég egy halálos és néhány testi sértéssel járó lincselés, valamint néhány brutális gyilkosság.

Nem kell hozzá több, mint amennyit bármely társadalmi, származási, vallási csoport történetéből össze lehet szedni valamennyien lehetünk állatok. A romagyilkosságoknak hat halálos áldozatuk volt, akiket előre kitervelten öltek meg. (Azért is három életfogytiglan járt.) Az iszlamisták európai terrorista támadásainak több száz halálos áldozatot követeltek. Több ezret a hatvanas-nyolcvanas évek »fehér« európai terrorizmusa Írországtól Spanyolországon át Németországig. A balkáni háború idején a harcok áldozatain túl az etnikai tisztogatásokba több tízezren haltak bele. Csak Srebrenicában több mint nyolcezren, ahol moszlimok voltak az áldozatok és »keresztények« az elkövetők. És akkor folytathatnánk a holokauszt félmillió magyar és összesen ötmillió európai áldozatával.”