Halál és politika

„Értelmetlenül folyik az amerikai katonák vére Afganisztánban, s éppen azok az afgánok lövik őket hátba, akiket az amerikai adófizetők nem kevés pénzén kiképeztek – az elmúlt években sokszor elmondta ezt az azóta elnöknek választott Donald Trump. Már öt éve azt mondta, azonnal haza kell jönni Afganisztánból, a pénzt pedig inkább az Egyesült Államok újjáépítésére kell költeni. Ehhez az igen markáns állásponthoz képest éles váltásnak tűnik, hogy Trump a napokban bejelentette: »méltóságteljes« kivonulásukig maradnak a közép-ázsiai országban, sőt, növelik is a létszámot néhány ezer fővel. Látható, hogy Trump küzd elődeinek örökségével, az afganisztáni részvétel pedig valóban súlyos tehertétel. Még ha hozzá is tette, hogy ma már nem a nemzetépítés a cél, hanem a terror elleni harc a térségben.

A terror elleni harc középpontba helyezése, amennyiben nem csak retorikai fogás, fontos előrelépés. Trump a kampányában többször is, minden ködösítés nélkül, világosan elmagyarázta több riporternek, mi a baj Washington Szíria-politikájával. Felelőtlennek tartotta, hogy megdöntöttek olyan, az amerikaiak számára nem szimpatikus vezetőket, mint Szaddám Huszein vagy Kadhafi, mert bár lehet rosszat mondani a kormányzásukról, az biztos, hogy országaik legalább stabilak voltak, szemben a mostani iraki és líbiai káosszal. Ostobaságnak nevezte azt is, hogy az Obama-adminisztráció szórja a pénzt és a fegyvert az úgynevezett szíriai lázadóknak, akikről tulajdonképpen fogalma sincs, hogy kik. Ez már önmagában őrültség, de a fő baj az – ahogyan arra Trump is rámutatott –, hogy a ki tudja, milyen érdekekért, egymás ellen is harcoló csoportok kiváló amerikai fegyverei nem egyszer terroristák kezébe kerültek, már ha a megbízhatónak tartott »felkelők« nem voltak eleve terroristák, ahogyan Aszad szíriai elnök nevezi őket az elejétől fogva.”