Háztartásbeli cigányok

„Semjén, a kereszténydemokrata, a kapitális marhaságra vonatkozó megállapítását ekképp okadatolta: Magyarországon is vannak népcsoportok, amelyek nem fizetnek adót, és micsoda botrány lenne belőle, ha elvennék tőlük a választói jogot. Alanyunk feltehetően érezte, hogy a mondatban valami nincs rendben, ezért a népcsoportot kiegészítette csoportra. Nem korrigálta, kiegészítette. Semjén fejében, a választó joggal kapcsolatban, nyilván a cigányok jelentek meg, mint népcsoport, és hogy lássuk humanitását, kijelentette: tőlük, mint nem adófizetőktől, illetlen dolog lenne megvonni a szavazás lehetőségét. De: akárhonnan nézem is, a miniszterelnök-helyettes, felteszem sokak megelégedésére, színtisztán cigányozott egyet.

És akkor jött Kósa Lajos. Említettük már nyelvi virtuozitását, logikus érveit, kristálytiszta logikáját. (Valószínűleg ezen tulajdonságai alapján delegálta őt Orbán Viktor a frakcióvezetői pozícióba.) Kósa, megcáfolva főnöke korábbi kijelentését, miszerint a politikailag korrekt (pc) világnak vége, a dolgokat ki kell mondani, mégiscsak belekényszerült Semjén értelmezésébe. Mert bármennyire is szakított az orbáni rendszer a pc-vel, azért cigányozni, ha hasznos is, mégsem illik. Ezért lépett sorompóba a frakcióvezető és tárta fel a semjéni szavak lényegét. Vagyis: a miniszterelnök-helyettes nem népcsoportról beszélt, állította, még ha el is hagyta a száját ez a szó, hanem azokról a csoportokról, amelyek nem fizetnek adót. Például – így Kósa – a háztartásbeliekről, vagy az egyetemistákról. Ismerjük el: Kósa a lényegnél – hadd ne mondjam: a tökénél – ragadta meg a problémát; hát ki ne hallott volna a háztartásbeliek nagy csoportjáról, hiszen oly sokat beszéltünk, vitatkoztunk már róluk; vajon mi történjen, milyen jogokat biztosítsunk ennek a markáns társadalmi rétegnek.”