„Ezért volt furcsa nézni a nemzeti ünnepünk kapcsán azokat a képeket, amelyek arról szóltak, hogy rendőrségi járművek torlaszoltak el egyes utcákat, amelyeken keresztbe szöges útakadályokat húztak ki, arra az esetre, ha.
Szerencsére nem volt ha, még ha az üres utcákon viccesnek is tűntek ezek a szöges útakadályok. Az ilyen vicces gondolatok vezetnek egyébként a fásultsághoz. Ezért nem kellett volna egyetlen fórumon sem cikizni a vizes világbajnokság alatt a TEK páncélosait. És ezért mondják hiába testületileg az unió és az egyes tagállamok vezetői, hogy fel kell lépni a terrorizmus ellen, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni, ezért szajkózzák hiába az összes többi sületlenséget a nyitott társadalmakkal egyetemben, hiszen, lássuk be, betontömbök és szöges útakadályok között még zárt társadalmakban sem lehet legalább némi keserű mellékíz nélkül megadni a nemzeti ünnep méltóságát, sem élni a mindennapokat. Nyitottakban meg pláne nem.
Nem nekünk kell belátni, hogy a csendesebb brit vagy német választási kampány és a hangos zenekíséret mellőzése nem szab gátat a terrorcselekményeknek. Viszont európaimagyar és magyareurópai átlagpolgárként is könnyen beláthatjuk, hogy a Champs-Élysées sugárút betontömbök nélkül szebb, hogy hasonló hatalmas klocnik nem emelik sem a strasbourgi karácsonyi vásár fényét, sem a berliniét, de még a legízlésesebben elhelyezett homokzsákok sem.”