Lombikprogram és életkérdés

„Éppen ezért az orvostudományt, mint technét el lehet fogadni vagy el lehet utasítani. Ez utóbbi a szélsőséges irányzatokat – szekták – kivéve nem jön szóba a keresztyén ember számára. Az orvostudomány lehetőség, Isten eszköze, ha az élet jobbá tételére vonatkozik. A mesterséges fogantatás technikai lehetőségének azt az etikai kihívást kellene kiküszöbölni, hogy a fogantatás utáni sejtek mindegyikét ne csak öt napig, hanem »teljességgel« felhasználja. A technika, ha jól használják, felmenthet az etikai kérdések súlya alól. (Nem kizárt, hogy újabbakat generál később). A tudomány lehetősége tehát pótolhatja azt, amit az ember elveszített a modernitás révén. Mert bizonyított a férfiak nemzőképességének csökkenése, a modern élettel járó negatív hatások következménye a reprodukcióra, de lehetőségként kell tekinteni arra, hogy megvannak ennek ellentételezési esélyei is. A gyermektelenség állapot, az élet vágya pedig lehetőség. Jó, amíg vannak, akik mindent megtesznek ennek beteljesedéséért.

A harmadik etikai szempont az érintettekhez való keresztyén hozzáállás. Skrabski Fruzsina kiáltása épp azért drámai, mert keresztyénként vár keresztyéni hozzáállást. Irgalmasságot, segítséget, lelki támogatást. Mérlegre kellene tenni az „eldobott” és „megfogant” életeket és matematikai logikával igazságot tenni? Melyik a több? Melyik a jobb? Egy eldobott élet is a világ. Egy elfogadott és világba érkező élet is az.

A technikát, a lehetőséget eszközként, minden életet Isten ajándékaként elfogadni keresztyéni. A legnehezebbet, a nemet elfogadni is keresztyéni. Az igenben és a nemben egymás mellé állni az igazán keresztyéni.”