Kell-e Magyarországnak (most) az euró?

„Konkrétan Magyarország euróövezethez való csatlakozásával kapcsolatban viszont érdemes leszögezni, hogy abból még, hogy az euró jelenleg egy rossz struktúra nem következik egyenesen az, hogy egy országnak nem érdemes hozzá csatlakoznia. Magyarország kis nyitott gazdaság, emiatt viszonylag sokat dobhatna rajta az euró használatából származó tranzakciós költségcsökkenés. Ezen kívül geopolitikai érveket is fel lehet hozni az euró bevezetése mellett: elképzelhető, hogy az euró bevezetése lehet a – kemény vagy puha – feltétele annak, hogy Magyarország az EU-s magországhoz kapcsolódjon egy többsebességes EU-n belül, amely számos előnnyel járhat, de gyakran kurtán a »több pénz és befolyás« jelszavak mentén szokás összefoglalni. A jelenlegi bevezetéspárti vélemények általában ezt az érvet emelik ki, de olykor, és itt utalnék ismét Újhelyi István írására, olyannyira kiemelik, hogy más érvet nem is igazán használnak... Ez pedig legalábbis arra kellene intse az ellenzéki közvéleményt, hogy ne tekintse lezártnak az euró bevezetéséről szóló vitát, pontosabban, inkább kezdje azt el. Van egyébként még a fentieken kívül egy elég alulértékelt érv is az euró bevezetése mellett: az euró mint pénzeszköz használata növeli az EU-ból való kilépés költségeit, ezen keresztül egyfajta elköteleződési eszközként funkcionálhat egy EU-párti kormány részéről. Mindazonáltal az euroövezet jelenlegi rossz struktúrájából fakadó fentebb részletezett problémák egy ideig még valószínűleg fenn fognak állni, és ki tudja, milyen hamar kerül ismét válságba a közös valuta, emiatt legalábbis óvatosan érdemes megközelíteni az euró magyarországi bevezetésének kérdését.

De mi a helyzet a szimbolikus érvekkel, az európaisággal? Kétségkívül az eurót lehet az európai egység szimbólumának tekinteni, sőt, akár azt is gondolhatjuk, hogy az euró mint szimbólum a magyar közvéleményt még inkább Európához fogja kötni. Ugyanakkor azt hiszem, ha a közéleti diskurzus a pénznem mint szimbólum aspektus köré szerveződik, ha ezen keresztül jelenítődik meg a »nemzet« és/vagy az »európaiság«, azért túl nagy árat fizethetünk. Kétségkívül kevesen értik, hogy az euró bevezetéséből milyen gazdasági előnyök és hátrányok származhatnak, így érthető, ha csábítóbb az euróra mint szimbolikus közjószágra tekinteni. Hiba is lenne a szimbolikus aspektust alulértékelni. De azt hiszem, és remélem mostanra sikerült erről az olvasót is meggyőznöm, legjobban mégis akkor járunk, ha első körben makrogazdasági és praktikus geopolitikai kérdésként tekintünk rá. Ha a praktikus pro és kontra érveket tisztáztuk magunkban: döntéshozókként, szakemberekként, politikusokként, polgárokként, utána talán tisztább fejjel tudunk gondolkodni az euró, vagy éppen a forint, szimbolikus jelentőségén is. Újhelyi István szerint: »ha Európában akarunk maradni, akkor az eurót kell választanunk. Mielőbb. És nem hiszem, hogy van európai demokrata, aki ezzel nem ért egyet.« Pedig miért is ne lenne.”