Késő bánat

„Ne legyen illúziója senkinek, a külhoni magyarok voksai 2018-ban, szoros esetben akár el is dönthetik a magyarországi választások sorsát. Négy éve nagy »pofára esés« volt a »nemzeti oldalnak« a nagyon alacsony külhoni részvétel, a kormányzat azóta is dolgozik a hibaelhárításon. A kitartás mindig meghozza eredményét, s ha nem is egymillió új állampolgárt, de néhány százezret sikerül majd urnákhoz csalogatni, ami elég lehet ahhoz, hogy rajtuk múljék, merre billen a mérleg nyelve.

És ezen már semmi sem fog, semmi sem tud változtatni. A baloldal számára ez a vonat elment, merthogy mindent megtett azért, hogy így legyen. A határon túli magyarság kérdését és pályáját teljesen átengedte a Fidesznek kezdettől fogva, és ezt a terepet Orbánék megfelelő érzékkel saját politikai homokozójukká alakították. A »23 millió román« elárasztja Magyarországot kampány után 2004-ben a balliberális kormányzat vezényletével megkezdődött a mai migráncsozás pepitában – a munkahelyek, nyugdíjak, ellátórendszer féltése »ezektől«, akik majd jönnek és eleszik a magyar kenyeret. Nemzedékeknek kell felnőniük, hogy ez a trauma feledésbe merüljön. Határon túl ugyanis a nemzeti identitás kérdése általában mindent felülír, így Orbán Viktor két lábbal tiporhatja tovább az emberi jogokat, saját kezével bonthatja a demokratikus jogállamot, akkor is megbocsátják neki, mert ő az egyedüli magyar vezető politikus, aki »magyarnak« tekinti azokat, akiket épp magyarságukban sértett vérig, alázott porig a magyar baloldal.”