Kell-e az euró Magyarországnak?

„A statisztikai tények az EU-n belül nem mutatnak számottevő különbséget az inflációs rátában az euróövezeti és az azon kívüli országok között: ez az utóbbi évtizedben átlagosan közel két százalék volt mindkét országcsoportban. Ami az olcsó hitelekhez való hozzájutást illeti az eurózónában, nem szabad ezt a hatást túlértékelni. Kétélű fegyver lehet, ha az olcsó hitelforrás lehetőséget teremt a nyakló nélküli költekezésre, a túlfogyasztásra és az ingatlanlufira, ahogy azt például az eurós Görögország keserűen megtapasztalta az elmúlt másfél évtizedben. A nemzetközi pénzpiacok is tanultak a »görög tragédiából« és általában a Club Med országok negatív példájából: még egyszer aligha követnék el azt a baklövést, hogy – csupán az exkluzív valutaklubtagság okán – de facto német bonitásúként kezeljenek egy egyébként gyenge hitelképességű országot. Ráadásul a feltételezett valutauniós kamatelőny – ha létezik is – nem számít jelentős plusznak egy globálisan alacsony kamatkörnyezetben.

Összegzésül: a regionális gazdasági integrációkban az előnyök túlnyomórészt nem a közös valutából származnak, hanem a hagyományos kereskedelmi korlátok eltávolításából, a vámunióból és a közös piacból, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke országok közötti szabad áramlásából. A közös valuta viszonylag jelentéktelen pótlólagos gazdasági előnyt nyújt, elhamarkodott bevezetése viszont súlyos károkat okozhat. Nem véletlen tehát, hogy az euróövezet ma már nem az a vonzó elitklub, ahová mindenki tartozni szeretne. Magyarországnak sem kell elhamarkodnia a csatlakozást. Politikai okokból különösen nem.”