A magyar politika azon siránkozik, hogy egyre kevesebben vagyunk, én inkább azon, hogy egyre hülyébbek vagyunk

„»Nagy cirkusz lett néhány százezer ember érkezéséből, de nincs okunk aggódni.« Két éve nyilatkozta ezt nekünk a migrációról. Ma is így látja?

Romlott a helyzet. Egy francia fickó könyvet írt arról, hogy a hazája képtelen beolvasztani a még múlt században ipari munkásnak odahívott rengeteg arabot és a leszármazottaikat. A szerző szerint Európának néhány évtizeden belül menthetetlenül vége, mert nem fogja föl, hogy az iszlám a szelídebb változatában is rendkívül erőszakos kultúra, amit, ha beengednek, mindent elnyel. Mellékszál, de érdekes, hogy az amerikai Amazontól rendeltem meg a kötetet, mire azt a választ kaptam, hogy »az ön országába ezt nem kézbesíthetjük”, amúgy hasonlóan az olyan művekhez, melyekben meztelen emberek láthatók. Vagyis a demokrácia és a nagy szabadság jegyében gondoskodnak arról, hogy Kelet-Európában csak olyat olvassanak az emberek, ami nekik való. Vicc.

Na, szóval a muszlimok befogadása évtizedek alatt sem sikerült a franciáknak. És nem sikerül Németországnak sem, ahol a négymillió török a mai napig idegen test. Igazából sehol Európában nem sikerült a befogadás.

Erre jött rá most a menekültválság. Az egész azzal kezdődött, csak erre már senki nem emlékszik, hogy az ENSZ egyik napról a másikra az addigi felére csökkentette az észak-afrikai menekülttáborok támogatását. Mire az unió nem azt mondta, hogy jaj, istenem, akkor majd mi odaadjuk azt a kieső félpénzt, hanem Merkel kiállt a kamerák elé, hogy jöjjön, aki jönni akar. És jöttek is. Érthetetlen. Képtelenség.

Hány ember képes fenntartani Magyarországot és a magyar nemzetet? És az emberiséget?

Izland akkora, mint Magyarország, lakják háromszázharminc-valahányezren, és remekül elvannak. Igaz, magas színvonalú a kultúrájuk, például egytől egyig beszélnek angolul. Egy kultúrában a létszám a populáció jellemzői közül csupán egyetlen adat, épp olyan fontos, hogy milyen iskolába jártak, hány gyerekük van, mivel foglalkoznak, meddig élnek, egészségesek-e, olvasnak-e, zenélnek-e, festenek-e, minek örülnek.

Míg a magyar politika azon siránkozik, hogy egyre kevesebben vagyunk, én inkább azon, hogy egyre hülyébbek vagyunk. Jobban örülnék ötmillió egyetemet végzett kultúrembernek, mint tizenötmillió ostobának.

 Ami pedig az emberiség létszámát illeti: most hétmilliárdan vagyunk, tízmilliárd valószínűleg túl sok, ötszázmillió túl kevés lenne. Tán másfél-kétmilliárd az optimális, annyi emberrel nagyjából békén hagynánk a bioszférát, de azért működne a modern világ, csak nyilván egész más struktúrában, mint ma.”