Csődület a csődkorszakért

„De nézzük, miről is szól valójában a napokban indult, legújabb népszavazási kezdeményezés. A 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány első intézkedései között vezette be a közszférában a kétmilliós bérplafont. Akkor ezt azzal indokolták, hogy a szocialista-liberális kormányzás (ámokfutás) nyolc éve gyakorlatilag csődbe sodorta az országot, ezért a fizetőképesség helyreállításához átmenetileg a kétmilliós szint alá kell szorítani a közpénzből fizetett állami vezetők havi járandóságát. A csőd tényét egyébként azóta Veres János akkori pénzügyminiszter és Simor András, a jegybank volt elnöke is elismerte. És ha már Simor: a nemzeti bank egykori első emberéről derült ki, hogy nyolcmillió forintnál is többet vitt haza havonta, sőt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egyik jelentése azt is feltárta, hogy milliós fizetésért alkalmazott egy Braun Róbert nevű kommunikációs (politikai) tanácsadót, aki egyébként be sem járt a munkahelyére, az MSZP-be viszont belépett.

A fizetéseket tehát 2010 után befagyasztották, majd a Fidesz-kormány visszarántotta az ország szekerét a szakadék széléről. Csak néhány tény és folyamat: visszafizettük a gazdaságpolitikát gúzsba kötő nemzetközi hiteleket, évről évre javulnak a gazdasági mutatók, csökken az államadósság. Mérséklődnek az adók és járulékok, de egyúttal növekednek a bevételek. Folyamatosan nő a foglalkoztatás, és a nullás szint közelében stagnál az infláció. Minden évben három százalék alatt van az államháztartás hiánya, a gazdasági növekedésünk pedig már nem a négy, hanem az öt százalékhoz közelít. Gyökeresen más helyzet ez, mint ami 2010 előtt volt. Akkor fizetőképtelenség és csőd, ma stabilitás és növekedés.”