Ment-e ezáltal a világ elébb?

„Ki ne örülne annak, hogy 1800-tól napjainkig a világban a következő örvendetes folyamatok játszódtak le. Míg 1800-ban a világ népességének kilencvenhat százaléka élt mélyszegénységben, ma már csak tíz százaléka. Míg 1800-ban a világ népességének nyolcvanhárom százaléka nem jutott elemi oktatáshoz, ma már csak tizennégy százaléka nem jut hozzá. Míg 1800-ban a világ népességének nyolcvannyolc százaléka volt írástudatlan, ma már csak tizenöt százaléka az. Míg 1800-ban a világ népességének száz százaléka esett kívül a védőoltásokon, ma ez már csak tizennégy százalékára érvényes. Míg 1800-ban a megszülető gyerekek negyvenhárom százaléka halt meg ötéves kora előtt, ma ez már csak négy százalékra igaz. És végül, de nem utolsósorban, hogy míg 1800-ban az emberiség kilencvenkilenc százaléka nem demokráciákban élt, addig ma már csak negyvennégy százalékának kell átélnie mindezt.

Hangsúlyozom, nem azzal van a gond, hogy ne lenne jó, ha mindenki demokráciában élne (hogy a vége felől kezdjem), ha egyetlen kisgyermek sem halna meg ötéves kora előtt (és persze utána sem), ha mindenkit védhetnének a védőoltások, ha mindenki hozzájutna az elemi oktatáshoz, és így megtanulna írni-olvasni, és mindenki kikeveredne a mélyszegénységből. A gond azzal van, hogy tisztázatlan marad, miért éppen ezek a mutatók jelzik az emberiség anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi állapotát, és hogy mindez segíthet-e megérteni a fejlődés, fejlettség fogalmainak mélyszerkezetét. És, hogy ha már mind a hat esetben végleges győzelmet aratott a jó a rossz felett, akkor elérkeztünk-e a történelem végéhez. Végül, hogy vajon mindettől lesz-e boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott az ember?

Vagyis Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versének alapkérdését parafrazálva, ment-e ezáltal a világ elébb?”