Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
A székelyek Csaba királyfi óta állnak őrt a Keleti- és a Délkeleti-Kárpátok mentén, védik az ezeréves Magyar Hazát, s a Kárpátok őrei addig élnek ősi hivatásuknak, amíg csak egy is akad közülük.
„ A második bécsi döntés évfordulóján a liberális eszmékért élő, migránssimogató, a csonka nemzetben gondolkodó, az erdélyi magyarokat és székelyeket lerománozó honfitársaimnak üzenem, hogy életükben legalább egyszer utazzanak el Erdélybe és a Székelyföldre – és ne az olasz vagy a francia tengerpartra, vagy éppen Brüsszelbe, ahol bepanaszolhatják saját országukat –, ahol a hegyek között a fenyők az égig érnek, és a legszebb ízes magyar beszédet lehet hallani, esetleg nézzék meg az 1940-ben készült, Kelet felé! című, az erdélyi or-szággyarapításról szóló filmet, vagy tegyék félre gerjesztett viszolygásukat, és olvassanak Nyírő Józsefet, Szabó Dezsőt vagy Wass Albertet – és elmélkedjenek magukban!
A székelyek Csaba királyfi óta állnak őrt a Keleti- és a Délkeleti-Kárpátok mentén, védik az ezeréves Magyar Hazát, s a Kárpátok őrei addig élnek ősi hivatásuknak, amíg csak egy is akad közülük. Ők nem tehetnek róla, hogy több millió magyar testvérükhöz hasonlatosan a 20. században, két vesztes világháború után a békecsinálók a fejük felett húzták át az országhatárokat. Nemcsak ők hisznek a magyar feltámadásban, hanem a csonka haza azon magyarjai is, akik Istenben, hazában és nemzetben gondolkodnak, tisztelik a kormányzó emlékét, mert való igaz, hogy a »békeszerződések nem örökkévalóak«.
Jól vésse hát eszébe minden magyar Wass Albert haza szóló üzenetét: »És lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad.«”