Valóban rasszisták az amerikai rendőrök?

„Az ugyanakkor igaz, hogy a feketéket a rendőrség a számarányuknál jelentősen nagyobb mértékben igazoltatja és tartóztatja le. Amit a Black Lives Matter, a Demokrata Párt és szövetségeseik nem hajlandók tudomásul venni, az az, hogy ennek az igazoltatási aránynak oka is van: a feketék ugyanilyen aránytalanul magas mértékben részesei a bűnözésnek. Ha a rendőrök nem mernek megfelelően fellépni, akkor elsősorban a fekete áldozatok száma emelkedik, mivel a körükben tapasztalható bűnözés is a körükben szedi áldozatait. New Yorkban a feketék a lakosság 25 százalékát teszik ki, miközben a lövöldözések 75 százaléka kapcsolódik hozzájuk. A feketék számlájára írható a rablások 70 százaléka. Hatszor nagyobb számban lesznek gyilkosság áldozatai a fekete tinédzserek, mint a fehérek és spanyol ajkúak együtt. Az elkövetők: fekete tinédzserek.

Eközben a baloldali kritika csak a feketék elnyomottságára tud koncentrálni, éppen úgy, ahogyan itthon a cigányok hátrányos helyzetével kapcsolatos baloldali elemzések. Hajlamosak a büntetések lazítását propagálni, valamint a bűnözők terapikus visszavezetését forszírozni a társadalomba. Érvük: ha a fiatalokat aránytalanul büntetik olyan komiszságokért, mint a drogozás vagy a lopás, és emiatt priuszosok lesznek, akkor jelentősen csökken az esélyük arra, hogy befejezzék tanulmányaikat, normális munkát szerezzenek, családot alapítsanak. A feketék körében magasabb bűnözési arányt a fehér többségi társadalom és a rendőrség rendszerszintű rasszizmusával – és hasonlókkal – magyarázzák, és mindez közvetlen kapcsolatban van az egyetemi szférában, főleg a szociológia szakokon divatos posztmodern elméletekkel, főleg két francia gondolkodó, Jacques Derrida és Michel Foucault elméleteivel. A befolyásos egyetemi szféra részint ezekből az elméletekből kiindulva tagadja a bűnözők szabad akaratát, és a rendszerek, struktúrák felelősségét hangsúlyozza. Ezeknek az elméleteknek a rabjai a befolyásos kriminológusok is. A gyakorlatba átültetve azonban a teóriák csak még több fekete halálához vezetnek.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy a hátrányos helyzetű feketék fölemelkedését preventív programokkal, kormányzati támogatással, terápiás foglalkozásokkal elősegíteni kívánó programok kimutathatóan fölöslegesek voltak, alig értek el eredményt az előző évtizedekben. Értelmetlen tehát továbbra is ezekre építeni, bármilyen nagy is a kísértés.

Rámutatott Heather Mac Donald egy nagyon fontos összefüggésre is: a magas bűnözési rátájú feketék környezetében szignifikánsan alacsony az apák száma. A fiatalkorú elkövetők túlnyomó többségének nincs jelen az életében az apa, aki megregulázná gyermekét. A fekete gyermekek 72 százaléka nő fel apa nélkül. Barack Obama egyszer utalt egy félmondattal erre egy Chicagóban mondott beszédében, de a probléma lényegeként nem hivatkozott rá sem akkor, sem máskor.”