Néhány szó a fideszességemről

Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.

Mindenki odaokoskodik, hogy biztos azért nem született gyereked, mert a lelked blokkolja; biztos azért vagy depressziós, mert anyád nem szeretett; biztos azért vagy agresszív, mert kiskorodban vertek az iskolában.
Többször is nyilatkoztam arról: nekem nagyon tetszik Böjte Csaba hozzáállása, hogy nem a múltat kell kapargatni, mert nem attól leszel boldog. Továbbmegyek: anyukám azt mondta, hogy Freud, a pszichoanalízis nem is hatékony terápia; és nemrég beszélgettem egy családterepautával, aki azt mondta, hogy mindenkinek kiásható a múltjából valami fájdalom, nem ettől lesznek az emberek pszichésen betegek, mert akkor mindenki beteg lehetne.
Ha Csaba testvér a gyerekei múltját elemezgetné, biztos nem lennének ilyen sikeres és boldog felnőttek. Nem ismerek olyan embert, akin ez a fajta terápia segített.
Nem vagyok pszichológus, de manapság mindenki pszichológus, ezért szólok hozzá. Hiszen a legegyszerűbb magazinokban, az érettségizett újságírók simán megírják a „10 pont, hogyan legyünk boldogok?” cikket.
hogy biztos azért nem született gyereked, mert a lelked blokkolja; biztos azért vagy depressziós, mert anyád nem szeretett; biztos azért vagy agresszív, mert kiskorodban vertek az iskolában. Én ezektől a kijelentésektől a falnak megyek és nagyon károsnak tartom!
Nem azt mondom, hogy nem lehetnek a pszichés betegségeknek múltbeli okai is, csak azt, hogy ennek a boncolgatásnak semmi értelme. Annak van értelme, hogy most, a jelen helyzetben merre érdemes elindulni: hol találsz barátokat, célt, hol lehetsz hasznos?
Szóval a múltban élő pszichológia tagadója lettem, sajnálom.