Egy álruhás herceg

„Kemény István büszke arra, hogy a rendszert váltók generációjának tagja. Büszke arra a pozitív szerepre, amit mi, magyarok játszottunk ebben a világrengető folyamatban. Hogy bátrak voltunk és nemcsak akartuk a változást, de tettünk is érte. Kockáztattunk, és vér nélkül leváltottuk a diktatúránkat. „Mert mi voltunk Horn Gyula stábja, mi bontottuk le a vasfüggönyt, mi indítottuk el a német egyesítést, és mi voltunk Tőkés László református gyülekezete is, akik Temesvárról az első rést ütötték a Ceaucescu rendszeren. Ez bizony mind mi voltunk, magyarok, 1989-ben” És –folytatom én – mi voltunk Orbán Viktor is, aki a mi nevünkben szólt, és a régióban először mondta ki nyilvánosan, hogy szabad választásokat akarunk, és hogy a szovjet megszállók menjenek ki végre. „Az utolsó olyan alkalom volt ez, amikor a magyarság nagyobb feladatot vállalt magára, mint amekkora elvárható lett volna tőle. és nem csak vállalta, hanem végre is hajtotta. Hajtottuk.”

„1989-ben csodálatos érzés volt magyarnak lenni… És ’89 után is jó érzés volt tudni, hogy a jó jövő felé tartunk. Hogy Magyarország be fog lépni az Európai Unióba, hogy a környező országokban milliószámra élő magyarok elnyomása véget ér, hogy oda utazom, ahova akarok, és a gyermekeim egy szabad országban fognak felnőni… Volt jövőképünk.” – 1989-ben elértük tehát azt a nagyságot, amelyet Kemény a magyarság hivatásának jelölt ki. Nagy dolog ez, hiszen az előttünk levő generációk 1956-ban is megostromolták az eget. Az volt csak a nagyszabású vállalkozás! Felkelni a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen. És győzelmet aratni. Ha nem is a háborús tereppé tett országban, de a szívekben.  

Jó tudni, hogy ugyanazok vagyunk, akik mindig is voltunk. Időről időre, ha nagyon kell, összerendeződünk, egy akaratra kerülünk és képesek vagyunk a legnagyobb, legnemesebb tettekre. Persze, csak ha nagyon muszáj, és már minden más lehetőséget kimerítettünk. Ne adjuk fel a reményt, hogy a nemzeti nagyságra való törekvés és a modernitás ígérete most, a 21. század elején megint egyszerre jelöli ki a pályánkat. És ha így lesz, akkor azzá válhat ez a régió, amivé mindig is akart. Talán most jön el a mi időnk, mert el kell jönnie. Mert úgy igazságos.”