Mi a bajom a kapitalizmussal?

„A környezettudatos politikával, az emberkép humanista megközelítésével, egy erős és alapjövedelemmel bíró jóléti állam felépítésével közelebb juthatunk egy igazságosabb társadalomhoz. Viszont ehhez konfliktust kell vállalni. Fel kell tenni a kérdést, hogy a modern kapitalizmus vagy a demokrácia fontosabb? A népképviselet ma már másodlagos, a nagy befolyással és erős lobbyval rendelkező vállalatokhoz képest. Viszont amíg 1 ember 1 szavazatot jelent, az oligarchák csapdába ejteni tudják csak az államot, uralni nem.

A jóléti állam felfogását ki kell terjeszteni. Nem csak nagyobb mértékű elosztást kell alkalmazni, hanem el lehet menni az alapjövedelem bevezetéséig (párhuzamosan kivezetve más támogatásokat természetesen), 6 órás munkanapok alkalmazásával és erős, a munkásokat védő törvényekkel.

A környezettudatosság kapcsán 3 szempont a legfontosabb: energiapolitika, lokalizáció és mértékletesség. Az energiapolitika kapcsán cél természetesen, a zöld energiaforrások felhasználása. Itt nem büntetni és kényszeríteni kell. Kedvezményekkel, előnyök juttatásával kell ösztönözni az állampolgárokat és vállalatokat. 2040-ig el kell érni, hogy túlnyomó részben zöld energiaforrásokból fedezzük szükségleteink, és hogy kizárólag csak elektromos autókat lehessen kapni a piacon. A lokalizáció kapcsán le kell szögezni, hogy a globalizáció nem állítható meg és nem is kell megállítani. Viszont gyorsítani sem kell. Minél globálisabb a gazdaság, annál inkább nő az ökológiai lábnyom, ennek fő okozója a szállítmányozás. Törekednünk kell rá, hogy amit helyben elő tudunk állítani, azt termeljük meg helyben. Hozzunk létre erős helyi gazdaságoka! A mértékletesség persze sokrétű. Ne vásároljunk ha nincs rá szükség, vegyünk tartósan használható eszközöket. De talán ami a legfontosabb: ne együnk minden nap húst. A modern kapitalizmus egyik legnagyobb szörnyűsége az ipari méretű »gyártása« az állatoknak, ahol megnyomorítva és kvázi megkínozva nevelnek fel állatokat.”