Fel kell tenni a kérdést, hogy a modern kapitalizmus vagy a demokrácia fontosabb?
„A környezettudatos politikával, az emberkép humanista megközelítésével, egy erős és alapjövedelemmel bíró jóléti állam felépítésével közelebb juthatunk egy igazságosabb társadalomhoz. Viszont ehhez konfliktust kell vállalni. Fel kell tenni a kérdést, hogy a modern kapitalizmus vagy a demokrácia fontosabb? A népképviselet ma már másodlagos, a nagy befolyással és erős lobbyval rendelkező vállalatokhoz képest. Viszont amíg 1 ember 1 szavazatot jelent, az oligarchák csapdába ejteni tudják csak az államot, uralni nem.
A jóléti állam felfogását ki kell terjeszteni. Nem csak nagyobb mértékű elosztást kell alkalmazni, hanem el lehet menni az alapjövedelem bevezetéséig (párhuzamosan kivezetve más támogatásokat természetesen), 6 órás munkanapok alkalmazásával és erős, a munkásokat védő törvényekkel.
A környezettudatosság kapcsán 3 szempont a legfontosabb: energiapolitika, lokalizáció és mértékletesség. Az energiapolitika kapcsán cél természetesen, a zöld energiaforrások felhasználása. Itt nem büntetni és kényszeríteni kell. Kedvezményekkel, előnyök juttatásával kell ösztönözni az állampolgárokat és vállalatokat. 2040-ig el kell érni, hogy túlnyomó részben zöld energiaforrásokból fedezzük szükségleteink, és hogy kizárólag csak elektromos autókat lehessen kapni a piacon. A lokalizáció kapcsán le kell szögezni, hogy a globalizáció nem állítható meg és nem is kell megállítani. Viszont gyorsítani sem kell. Minél globálisabb a gazdaság, annál inkább nő az ökológiai lábnyom, ennek fő okozója a szállítmányozás. Törekednünk kell rá, hogy amit helyben elő tudunk állítani, azt termeljük meg helyben. Hozzunk létre erős helyi gazdaságoka! A mértékletesség persze sokrétű. Ne vásároljunk ha nincs rá szükség, vegyünk tartósan használható eszközöket. De talán ami a legfontosabb: ne együnk minden nap húst. A modern kapitalizmus egyik legnagyobb szörnyűsége az ipari méretű »gyártása« az állatoknak, ahol megnyomorítva és kvázi megkínozva nevelnek fel állatokat.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
