Mázsás kövekkel nem lehet futni

„Skrabski Fruzsina múltban élő pszichológiáról ír. Aki olvasott Freudtól – Freudról, a pszichoanalízisről, látott pár Woody Allen filmet vagy csak ismer pszichológus vicceket, úgy véli, érti, miről beszél. A pszichológiai iskolák többsége, nem csak a klasszikus analízis, hanem annak eredményeiből táplálkozó későbbi terápiás módszerek is szeretnek úgymond, vájkálni a kliens múltjában.

A pszichológia nagyon tág tudomány, és felfedezéseit az élet egyre több területén használják. Sokszor, amikor pszichológiáról hallunk, valójában személyes pszichológiai tanácsadásról, még jellemzőbben pszichoterápiáról van szó. Segítő, kísérő, gyógyító folyamatokról, amikben fontos szerepe van a múltnak. Ez lehet néha sebeket feltépő, kiléptethet a komfortzónánkból, tehet türelmetlenné, és válthat ki önvédő ellenállást. Olyasféle gondolatokat, hogy mindenkinek meg voltak a maga traumái, és köszi, én a magaméval jól elvagyok, csak a továbblépésben segíts. És amúgy is, ha most akarjuk meggyilkolni egymást a férjemmel, miért kell a dédszülőkig nyúló családfámról beszélni? Ha főnököm elé kell állnom holnap, akkor miért kérdeznek az apámról? Ha a saját házasságomat siratom, mit jönnek a szüleim válásával?

MIÉRT KÉRDEZGET A PSZICHOLÓGUS A MÚLTRÓL, AMIKOR A JELENBEN SZENVEDEK ÉS A JÖVŐM ÉRDEKÉBEN KÉREK SEGÍTSÉGET?

Ráadásul nem csak a pszichológusok jönnek a múltunkkal! Hála a magazinok lélek rovatának, a változó megalapozottságú önsegítő könyveknek és segítő képzéseknek, már a szomszéd asszony is tudja, hogy a születésélményünkön, a szoptatáson és csupa elfojtott emléken múlik minden. Mindenről az anyánk tehet! Amiről nem ő, arról esetleg az apánk. Bár kétségkívül a felelősséghárítás lehetőségének is van vonzása, egyet kell értsek Skrabski Fruzsinával, ez így tényleg nem tűnik túlságosan előremutatónak…

MÉGIS, HISZEM, HOGY A MÚLTBA NÉZÉS MEGKERÜLHETETLEN!

Ha egy rosszul összeforrt csont miatt a beteg nem tud járni, bár szeretne, szét kell törni újra a csontot. Akik tudnak járni, kapcsolatokat kötni és megőrizni, célt látni, akik hasznosnak tudják érezni magukat, ritkán kerülnek pszichoterápiába. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra! És – éppen a nagy múltba néző, S. Freud megfogalmazása szerint – egészséges az, aki dolgozni és szeretni tud. Az egészséges ember is elakadhat, kérhet segítséget, tanácsot, vezetést élete egy-egy területén, vagy tanulhat meg hasznos stresszkezelő módszereket és gazdagodhat kommunikációs tréningeken, de egy lelkében beteg emberen nem pusztán a relaxáció, vagy egy jó coach fog segíteni.

EZÉRT VESZÉLYESEK SKRABSKI FRUZSINA GONDOLATAI.”