„Lehet, hogy a magyar államon kívül egy múzeum vagy műgyűjtő sem kockáztatná megvásárolni a tisztázatlan eredetű kincset, de ez mit sem változtat a lényegen. Ráadásul a piaci értékesítést éppen a magyar állam lehetetlenítette el azzal, hogy nem mondott le a törvényes tulajdonjogról. Magyarország részéről ez volt a logikus lépés, hiszen immár de facto a magyar állam tulajdonába került, s már csak az maradt hátra, hogy minden kétségen kívül bebizonyítsuk a kincs pannóniai, azaz magyarországi eredetét. Ha előkerül bármilyen tárgy, amely a készlethez tartozik, az perdöntő bizonyíték lehet, de az sem ártana, ha kiderülne a gyilkosok vagy a csempészek neve. Ha ez megtörténik, akkor az »átok« is megtörik, hiszen a tisztázott tulajdonosi viszonnyal a Seuso-kincsek piaci értéke a szó szoros értelmében felbecsülhetetlen, a művészeti és történeti értéke már így is vitathatatlan.”