„Ön egy olyan egyházmegyéből érkezett, amelyet gyakorlatilag porrá rombolt a Boko Haram terrorszervezet. Hogyan tudná illusztrálni a pusztítást?
A Boko Haram filozófiájának alapja az, hogy a nyugati civilizáció és oktatás bűnös, káros. Ebben az az ironikus, hogy ettől függetlenül a nyugati vívmányokra alapozva végzik a tevékenységüket; telefont, internetet, modern eszközöket használnak.
Szerintük a kereszténység is a nyugati világ importcikke, ezért a végsőkig gyűlölik a kereszténységet, a keresztényeket.
Legelőször keresztény testvéreinket támadták: otthonaikat, boltjaikat, iskoláikat. Megölik azokat, akik ellenállnak az iszlámra való áttérésnek. Erejüket az adta, hogy Nigérián belül és az országon kívül is sokan támogatták őket különböző formákban – sajnos még a haderő és a biztonsági szolgálatok részéről is. Ezért nagyon nehéz volt felvenni velük a harcot. A legsúlyosabb támadások 2014-ben voltak: huszonöt papot, kétszáz katekétát, nyolcvanezer katolikust űztek el otthonaikból. Az európai híradásokat is bejárta, hogy gyermekeket raboltak: ez a szörnyűség a mi egyházmegyénkben történt. (...)
Egy érdekes történetet hallottam Önről. Valóban megjelent Önnek Jézus?
Igen, egy jelenésben volt részem, épp a legnehezebb időkben, 2014-ben. Akkoriban sokan egészen traumatizált állapotban voltak, kevés volt a remény. Akkor is, mint most, minden este azzal zártam a napomat, hogy visszavonultam a kápolnába és a rózsafüzért imádkoztam. Amikor fölemeltem a tekintetemet, Jézust láttam az oltár mellett állni. Egy kardot tartott a kezében, olyasfélét, mint amilyet a svájci gárdisták is hordanak. Megkérdeztem; »mi ez, Uram?«. Nem válaszolt, viszont egyre közelebb jött hozzám. Amikor odaért, kinyújtotta a kezét és átnyújtotta a kardot, amit átvettem tőle. A kard pedig átváltozott rózsafüzérré a kezemben. Jézus háromszor azt mondta: »a Boko Haramnak vége, a Boko Haramnak vége, a Boko Haramnak vége«.
Aztán eltűnt.”