Mi, Soros-bérencek

„Azt mondja ugyanis a Fidesz 2-es számú vezéralakja – vigyázat: én neveztem ki annak –, hogy a magyarországi ellenzéki pártok azért tolják maguk elé ezeket a szervezeteket, mert mégiscsak rosszul áll egy demokratikusan versengő pártnak, ha valójában a demokratikus rend ellen dolgozik. Amivel ugye azt is állítja Kövér úr, hogy ezek a pártok, máskülönben, elég erősek ahhoz, hogy a háttérből fölépítsenek egy hálózatot, vezért találjanak hozzá, rajtuk keresztül nekilássanak az alkotmányos rend szétverésének, nemzetközi network részeként működjenek, és velük közösen távolítsák el a hatalomból a választók kétharmados kedvencét, a Fideszt. Tényleg csak pici ellentmondás, apró logikai bukfenc, de miért pont erre kellene odafigyelni, hogy azt is hallhatjuk a T.Ház elnökétől, hogy – szerinte – potens ellenzéki pártok hiányában ők – mármint a »civilek« – akarják letaszítani azt a pártot, amely demokratikus választások útján jutott kormányzati pozícióba.

De ne foglalkozzunk bővebben ezzel az ellentmondással, végül is nem logikai versenyről van szó. És talán nem is szabadna sem gúnyolódni, sem bagatellizálni az orbáni, kövéri mondatokat. Azt nem tudom, hogy már félnünk is kell, azt azonban igen, hogy az állításokban van valami félelmetes. Nem a forró ősz kifejezés, mert azt korábban, romantikusabb politikai időkben is használták. Hanem abban, amit ehhez hozzáfűznek: az alkotmányos rend szétverésére való törekvést.Az már tudniillik bűncselekmény. És innen nézve már nem is olyan vicces, hogy mi itten – értsd: a Népszavában – Soros pártján állunk…”