„Miért nem felhasználóbarátok a magyar kórházak?
Ez egy olyan rendszer, ami nem becsüli meg a benne dolgozókat, nincsenek transzparens szabályai, a tulajdonosi érdekek pedig sokszor ellene mennek a benne dolgozók érdekeinek. A benne dolgozók érdekei pedig azoknak az érdekeivel ütköznek, akiket ki kellene szolgálniuk, a betegekével.
Hol van a beteg ebben a rendszerben?
A rendszer logikája szerint a beteg egy szükséges zavaró körülmény, pedig nélküle értelmetlen az egész rendszer. Egyébként meg akad olyan betegszállító, aki egyenként emeli át a gerincsérült beteggel a kocsi kerekeit a küszöbökön, hogy megkímélje a zökkenés fájdalmától. 2010-ben meghalt az apám és a nővérem. Az utolsó hónapokban kórházról kórházra jártam velük, és azt tapasztaltam, hogy sokszor csak egy jó szóra lenne szükség. Szervezetfejlesztőként pedig azt gondolom, hogy az a sivatag, ami a magyar kórházakban van, emberi gesztusokkal jórészt termőre fordítható. Ha egy emberi közösség azt gondolja, hogy van valami tartása, tudja, hogy miért van ott, és van hite a szakmájában, akkor a legrosszabb körülmények között is, már csak ellenállásból is jól működik. A közösségi morál a legfontosabb, emiatt tudnak sokkal szegényebb országokban is jól teljesíteni az emberek az egészségügyben.”