Még egyszer Jézusról és a Pride-ról

Heltai Péter a Mandineren reagált a Pride-os részvételemről szóló posztomra, amire szeretnék válaszolni. Heltai Péteréhez hasonló írás, hozzászólás rengeteg született az eredeti Facebook posztom alatt, de mivel Péter egy cikkel tisztelt meg, és tisztelte meg az olvasókat, így én is.

Biztos, hogy ott csápolna Jézus a szivárványzászló-rengeteg közepén? – tette fel a kérdést Heltai Péter írásának elején. Ez egy legitim kérdés, azonban nem következik az én írásomból. Értem, és tudom, hogy a média leegyszerűsít, nem beszélve arról, hogy fogalmazhattam én is kétértelműen, de én nem arról írtam, hogy Jézus önfeledt örömmel, a Pride céljaiért küzdve, vehetne részt talán ezen a rendezvényen. A kritikus, de higgadt reakciók többsége nem fogadta el tőlem azt a különbségtételt, hogy valamivel, valakikkel vállalhatunk közösséget teljes azonosulás nélkül is.

A  média úgy vette át a posztomat, hogy az „ex-KDNP-s szerint Jézus is részt venne a Pride-on”. Így adnak címet az újságírók, és ez az olvasat nem lepett meg, de nem szó szerint ezt írtam. És ami még fontosabb, nem akartam és nem akarom áthárítani Jézusra a felelősséget az én döntésemért, hogy részt veszek a Pride-on. Azt állítottam, hogy nem tartom blaszfémiának azt a felvetést, hogy Jézusba is bele lehetne botlani egy ilyen felvonuláson. És azt pedig teljesen elfogadom, hogy homoszexuális keresztények, akik vívódnak azzal, hogy identitásukat hogyan egyeztessék össze hitükkel, reménykednek abban, hogy tényleg ott járna velük. Van egyébként egy olyan olvasat is, amely teljesen máshonnan megközelítve mondja azt, hogy Jézus márpedig ott lesz a Pride-on. Gégény István a Szemléleken írta azt, hogy mivel keresztények lesznek kint a Pride-on, jó szándékkal, még ha naivak is, és ők szívükben magukkal viszik Őt. Pedig ő ellenzi, mégis gyönyörűen azzal zárja: „Lehetőségünk van távol maradni, de nem tehetjük meg, hogy Jézust nem engedjük oda.”

Rengeteg olyan hozzászólást kaptam, hogy oké, Jézus leült a bűnösökkel egy asztalhoz, de nem buzdította őket bűnre! Abszolút! De ki állított mást? Ezer és millió impulzus ér minket az interneten keresztül, ezért okosan megválogatjuk azokat az írásokat, amelyek mondatai értelmezéséhez a pár percnél több időt fordítunk. Nem is várom el, hogy egy Facebook posztomhoz meditálni sátorozzon le bárki, de ha egyetlen dolgon talán mégis érdemes volna elgondolkodni a Jézus vs Pride, Jézus and Pride témában az a közösségvállalás. A közösségvállalás egy mindenkor adott lehetőség, hogy emberekkel, akikkel vitáink vannak, akár szenvedélyes, mély vitáink vállalhatunk közösséget anélkül, hogy saját identitásunkat feladjuk!

Sokan azzal vádolnak engem, és Heltai Péter is fölveti, hogy saját hitemmel megyek szembe. Annyira túl tolom az irgalmasság biciklit, hogy a keresztény világkép alaptéziseit ásom alá, mert felvonulok a Pride-on, ahol az azonosneműek házasságáért szállnak síkra, és ez még a legszolidabb követelés. Mondjuk ebben tényleg engedtem a hivatalos egyházi állásponthoz képest, mert a polgári házasságot én nem tiltanám, de ez csak én vagyok. A fő állításom az, hogy úgy is részt lehet venni a Pride-on, hogy nem azonosulsz a célkitűzéseivel. Lehet, hogy egyébként még az azonos neműek polgári házasságával sem értesz egyet, de azt akarod, hogy a talán békíthetetlen nézetkülönbség helyett a szolidaritás, a támogatás, az irgalmasság, egy szóval a szeretet határozza emberi kapcsolataidat. Itt a földön nem, de a párhuzamosak a végtelenben találkoznak.

„Jó, nem azonosulsz a Pride-dal, és úgy veszel rajta részt, oké, de akkor is azt az üzenetet küldöd a világnak, hogy a Pride oké” – sokan mondják ezt. És ha már Heltai Péter is, és én is sokat hivatkoztam Jézusra, hagy még egyszer. Képletesen ez a beszélgetés lejátszódhatott az égben az angyalokkal Jézus megszületése előtt. „Oké, Jézus, meg akarsz testesülni, és közösséget akarsz vállalni az emberekkel, de ott lent a földön azt fogod nekik üzenni, hogy rendben vannak úgy.” Az, hogy az Isten a földre tette a lábát, az olyan hatalmas állásfoglalás, támogatás, bátorítás, amibe ritkán gondolunk bele. Minden emberrel közösséget vállalt, mindegyikkel, az utcanőktől a vörös kmerekig. Nem tudunk akkora bűnt elkövetni, amitől megszűnnénk kedvesek lenni az Ő szemében. De. Az rajtunk áll, hogy olyan felvonulásokat, asztaltársaságokat, országot építünk, ahol Jézus csak csendben vállalja velünk a közösséget, vagy olyat, ahol szívből megtapsolva szónokolhatna. A szeretet civilizációját (ahogy II. János Pál emlegette) pedig csak úgy tudjuk építeni, ha kölcsönösen tudjuk egymásról, hogy fontosak vagyunk, még egymásnak is! Bűneink ellenére és bűneinkkel együtt. Ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek a Pride-ra.